Töröcsik Marira, a magyar színház- és filmművészet kiemelkedő ikonjára emlékeznek születésének 90.évfordulóján a Nemzeti Színházban azzal a fotókiállítással, amely december 10-ig látható a színház előcsarnokában.
A kiállítás anyagában vannak egészen megrendítő hatású fotók és elgondolkodtató képek, amelyek
sejtetik, mit is jelent a pillanat művészete. Nem csupán a múlt értékes pillanatait láthatják a nézők, a
fotós munkáját is csodálhatják, amely érzékletesen mutatja meg a művészet magasságait és az ember
esendőségét ugyanabban a pillanatban.
Eöri Szabó Zsolt több, mint másfél évtizede a Nemzeti Színházban végzi ezt a rendkívül fontos
feladatot, hiszen ezek az előadásképek az utókor számára őrzik meg a művészet erejét, egyben a
magyar kultúra és színháztörténet részét is képezik. A színházi fotóssal a művészi pillanatok
megörökítésének mikéntjéről beszélgettünk.
Ezek az ihletett pillanatok dokumentálhatják hitelesen az előadást, a színészi teljesítményt,
amelyek ráadásul minden előadáson kicsit másként születnek meg. Aznap, ott, akkor és csak
azoknak, akik jelen vannak. Az előadás a legjobban a riportra emlékeztet, nem is való
mindenkinek. Felkészültség, türelem, elkötelezettség kell hozzá, és ösztön. A zsigeri érzés
felismerése, hogy egy-egy képbe tudd sűríteni mindazt, ami akkor, ott, a művész által
megszületik.
Bodrogi Gyula és Töröcsik Mari
A bunda c. előadás / Nemzeti Színház, fotó és kiemelt kép: Eöri Szabó Zsolt
Mi kell ahhoz kellenek, hogy a legjobb képek készüljenek el az adott előadásról?
Nehéz ezt szavakba önteni. Talán leginkább úgy lehet érzékeltetni, hogy készen kell állni a
feladatra és várni azt az érzést, aminek a megjelenésekor érdemes exponálni. A művészek
lelkiállapota, az alakításuk hőfoka, a helyzetük a térben, a fényben, a díszletek – gondoljanak
bele – egy sokváltozós függvény. Aminek a helyes megoldása, azaz a jó kép, estéről-estére,
alkalomról-alkalomra más. Mindennek egyszerre kell összhangban lennie. Érdemes
fényképezni a rendező nézőtéri pozíciójából, mert akkor ugyanazt látjuk mint amit ő, aki a
teljes színpadképre figyel. De nagyon is érdemes más nézőpontokat keresni, hogy ne csak a
színpadképet dokumentáljuk. Én az előadások hangulatát, a karakterek közti kapcsolatot
keresem. Érzelmi csúcspontokat, tekinteteket, gesztusokat. Sajnos a színpadra ritkán
mehetünk fel, pedig közelről, nagyobb látószöggel, egy másik, még mélyebb világot lehet
megnyitni. Ez a próbákon tud megtörténni. A végleges előadásképek szinte kivétel nélkül a
bemutató előtt egy-két nappal készülnek, az un. fotós próbán. Akkor már teljes a színpadkép,
a világítás, a maszkok, a frizurák.
A fotográfus személyisége is meghatározó. Nekem komoly személyes kötődésem van a
színjátszáshoz. A diákkori irodalmi színpadi múltam mellett felnőttként is állhattam
színpadon a Pesti Magyar Színházban. Béres Ilona, Őze Áron, Szakácsi Sándor szemébe
nézhettem egy néma szerepben, a Boldog Asztrik küldetése című előadásban. Ugyanakkor
szakmai életem első felét a rádióban és a televízióban töltöttem újságíróként, de egyáltalán
nem bánom a pályamódosítást.
Mi lesz az előadásfotók sorsa?
Bekerülnek az archívumba, katalógusba rendezik őket. Az én képeim a Nemzeti Színház
történetéhez tartoznak, és emellett a színészek szakmai munkáját is megörökítik. A fotókat
felhasználja a színház a promóciós munkában, két papír alapú folyóiratunk is van, és nagy
szerepet kapnak a közösségi médiában is. Kapok visszajelzéseket, hogy a fotók alapján
választottak a repertoárunkról előadást.
A színészekkel az évek során kialakul egy olyan munkakapcsolat, aminek köszönhetően
bíznak bennem. Valóban, nagyon figyelek arra, hogy amennyire lehet, észrevétlen maradjak a
próbákon. Egyébként rendezőfüggő, hogy a próbafolyamat melyik fázisában engedik be a
fotóst. Néha kompromisszumot is kell tudni kötni, mivel a nyomdai határidők és a színházi
munkák egy ekkora intézményben nem mindig illeszkednek. Például címlapfotók készültek
már úgy, hogy a próbafolyamat még nem tartott abban a szakaszában, amikor díszletben,
végleges jelmezben lehetett volna fényképezni. De ez teret nyit a fotós kreativitásának, ami
izgalmas.
Csaba Beatrix
