Hét fejezetre tagolódik a digitális történelemkönyv: A zsidóság a magyar társadalomban; Antiszemitizmus, szélsőjobboldali pártok és mozgalmak; Zsidótörvények, munkaszolgálat;

Német megszállás, Sztójay-kormány és az új belügyi vezetés; Kifosztás, gettósítás, élet a gettóban; Mentés, mentesítés, önmentés; Hazatérés. – Valamennyi fejezete része lehet(ne) a nemzeti emlékezetkultúra ápolásának, a vészkorszak és évtizedekre visszanyúló előzményei megismerésének.

A levéltár holokauszt-emlékévi portáljának bemutatásakor elhangzott, hogy a nagyszabású munkában a Magyar Nemzeti Levéltár

Országos Levéltára és a megyei levéltárak által őrzött, korabeli dokumentumokból a legjellemzőbbeket válogatták ki a szakemberek. Mintegy nyolcvan levéltáros, levéltári kezelő, könyvtáros, informatikus munkájával készült el az egyedülálló alkotás, amely bármikor bővíthető, kiegészíthető nem csupán a levéltári kutatások közben föllelt újabb dokumentumokkal, hanem bárki által a történelemportált gondozók rendelkezésére bocsátott, bizonyíthatóan hiteles iratokkal, képekkel, levelekkel, nyomtatványokkal, személyes visszaemlékezésekkel.

Miközben az internet-oldalakon és az Országos Levéltár időszaki kiállításának tárlóiban elhelyezett dokumentumok egy részéből feketén-fehéren kiolvasható, hogy voltak nem kevesen –mindenekelőtt Budapesten szolgáló svájci, svéd, spanyol, portugál diplomaták –, akik mertek tenni az üldözöttekért, aközben föltárulnak az aljasság, erkölcstelenség, embertelenség elképesztően sötét bugyrai is. A leggyakrabban saját anyagi előnyükre spekuláló feljelentők, bejelentők, árulók és gyávák gyalázatos igyekezetét bizonyító levelek, beadványok.

Az egyik legvisszataszítóbb Király Lajos csornai lakos kérvénye Szálasi Ferenc hungarista nemzetvezetőhöz a házasságának felbontására (kelt a nyilasuralom végóráiban, 1945. január 23-án!). Kérelmét azzal indokolta, hogy belekényszerítették a „csúf” házasságba. Értesülése szerint feleségét már el is hajtották Németországba, vagy már nem is él…

Bencze Győző II. évfolyamos hadapród is a „nemzetvezetőhöz” folyamodott Esztergomból keltezett 1944. október 19-i levelében avégett, hogy a Magyar Rádió szüntesse be a „zsidószellemű, romboló, mételyező zenét”, és sugározzon „minél több indulót, népi tárgyú zenét, klasszikus muzsikát”.

A gödöllői főjegyző 1944. március 29-én jelentette a „nagyságos főszolgabíró úrnak”, hogy ki azok a faji szempontból megbízhatatlan, illetve kommunistagyanús, telefonnal rendelkező egyének, és akiknek a vonalát ki kell kapcsolni. Mert annak idején erre is megvolt a jogi formula, a rendelet, miként a zsidóknak a gyógyfürdőkből való kitiltására, üzleteik zár alá vételéről is.

A levéltárak holokauszt-portáljának képeit nagy tapasztalatú levéltárosok válogatták ki és látták el háttér-információkkal. Az illusztrációk kezelését a legmegbízhatóbb programra, a Flickr-re bízták az informatikusok; jó választás volt.

A Nemzeti Civil Alapprogram „Holokauszt-emlékév, 2014”pályázata által támogatott „Szomszédaink voltak…” című online kiállítás a Nagyar Nemzeti Levéltár válogatott dokumentumaiból a holokauszt 70. évfodulójára – miként az alkotók írják – remény szerint nemcsak a korszakot már jól ismerőkhöz, a szűken vett történészszakmához jut el, hanem a széles közvéleményhez, különösképpen a pedagógusokhoz, a diákokhoz, az egyetemistákhoz és minden emlékezni vágyóhoz, a téma iránt érdeklődőhöz.