A legutóbbi szalonbemutató Spiró György „Elsötétítés” című darabjából készült. Spiró nemcsak a mai magyar prózában és drámában élenjáró, de az európai kortárs dráma egyik kiemelkedő szerzője is.
Az Elsötétítés a II. világháború egyik keveset taglalt kérdésével, a vegyes házassággal foglalkozik. A harmadik zsidótörvény megjelenésének napján, 1941. augusztus 8-án játszódik. A történet középpontjában egy házaspár áll: a férj, bár régen kitért, mégis „zsidó származásúnak” minősül, és a feleség, aki régi, jó családból való keresztény. A probléma, hogy négyéves kislányuk (törvényi) státusza erősen kérdéses. A nagy, szenvedélyes szerelmet a racionális túlélésre törekvés és a gyermek megmentése töri szét. Az utolsó percek drámája ez a darab, a menekülésé, a kislány megmentéséé, amikor is nem a megszállók, hanem „ saját nemzetünk söpredéke elől kell elbújnia” a családnak.
A másfél órás darabban a színészek szinte mozdulatlanok, egy helyben játszanak. A cselekmény okozta feszültségben egy pillanatra sem lankad a néző figyelme. Az egyetlen, nem igazán feszesre sikerült jelenet az utolsó pár perc, a visszatekintés.
A téma korántsem sem poros, a mai Magyarországhoz is szól, így sok tekintetben időszerű az emlékezés és az emlékeztetés.
A Rózsavölgyi Szalon intim környezetében egyszerre érzi kívül és belül magát a néző, mintha függönyrésen át belesnénk egy család történelmi és privát tragédiájába. A kis tér sajátos rendezést követel, az asztalok és székek körbe veszik a színpadot.
Marton László rendezése a minimalista szintérrel még inkább arra sarkall, hogy az előadásra és a színészekre összpontosítsunk. Az élvonalbeli színészek, elsősorban Szervét Tibor, az önfeláldozó férj szerepében, Hirtling István, a link dzsentri „megmentő” és Söptei Andrea, a feleség is kiemelkedő alakítást nyújtanak.
