A dizájn, a formatervezés világában jól ismert és magasra értékelt Kelle Antal így magyarázza az „artformer” fogalmát: „Egy csepp a vízbe pottyanva hullámokat gerjeszt, a csigák spirális házat építenek, a dolgok külső és/vagy belső késztetésből átalakulnak. Mi, emberek szeretünk ezeken aktívan elmélkedni, a látottakat eddigi ismereteinkkel összevetni. Néhányan filozofikusan morfondírozunk, mások racionális magyarázatot keresnek, vagy egyszerűen csak élvezik a felismerés gyönyörét, a motorikus mozgások ritmusát. A tárgyak és a történések meditatív megközelítése kiemel bennünket mindennapjainkból.
Az általam létrehozott tárgyak másságuk miatt megismerésre vagy újraértékelésre kínálják magukat, a velük kapcsolatba került személyeket nem szorítják előre megírt szabályok közé. Tárgyaim gyakran valamilyen filozófiai, fizikai, vagy matematikai problémát is magukban rejtenek. A végtelenségig leegyszerűsített, de nem primitív formákra törekszem. Míg egy hagyományos műalkotást csak statikusan lehet szemlélni, addig tárgyaim aktív közreműködésre invitálnak. Az artformer szemlélettel készült tárgyak egyszerre integrálják magukba a művészi és formai tartalmakat.”
Ahogy megyünk fel a lépcsőn az előtérbe, centrális helyen, egy körben, a földön pillantjuk meg először a nonfiguratív installációt. Szemre tetszetős fémtömb, de felületén befelé mélyülő áttörések vannak. Még nem értjük a jelentését, de az áttörések formájában ismerős, megfejthető elemek töredékét sejtjük, és ahogy közelítünk, egyre biztosabb a felismerés. Lehet, hogy nem is a felszín, hanem a téridom réseinek mélye rejti az igazi üzenetet?
Ha nem jó szögben közelítünk, csak a térforma szaggatottságát érzékeljük, de ahogy elmozdulunk, hogy körbe járjuk a szobrot, a belső megszakítottságok is megmozdulnak. Kezdenek összerendeződni, értelmet nyerni.
Molnár Eszter művészettörténész szavaival folytatva:
„Ezt a deformált, átalakított térformát mintha tésztaszaggatóval formálta volna a konstruktőr: alakzatok «hiányok»
kerülnek egymásra, s ezek a három nagy világvallás a muszlim, a keresztény, és a zsidó jelképeinek képi töredékeit
mutatják fel – a szemlélő nézőpontjától függően – folytonosan változó összetételben. Nem a megszokott
képzőművészeti eljárásokkal találkozunk: nem megformálja, vagy belekarcolja a mintát az anyagba, hanem a
réztömb különböző hiányai és anyag-kitüremkedései vagy visszahúzódásai adnak szemünkben összeolvadó
konvencionálisan értelmezhető képet: ebben az esetben félholdat csillaggal, keresztet és hatágú csillagot.Az alkotás körbejárásra készült, egyetlen nézőpontból tulajdonképpen értelmezhetetlen: a szemlélés folyamata, a
körbejárás teremti meg a mű esztétikumát, tartalmát.”
A mű tehát egy speciális „mobil art” szobornak is tekinthető, csak itt nem a szobor mozog (mozoghatna akár az is),
hanem a nézője, aki ezzel az aktív „alkotói” részvétellel jut el a teljes esztétikai élményhez. Mert a szemlélőnek
teljesen körbe kell járnia a művet, az értelmes–értelmetlen–értelmes–értelmetlen szakaszok váltakozást, és mikor
az arab, a keresztény és a zsidó szakrális jelképek összerendeződnek a fejében és felismeri: ezek így, együtt
Jeruzsálemre, a Szentföldre jellemzők, megvan a sugallt üzenet első rétege.
A vallás, a hit magában még nem politika, de a politika kihasználja az emberek hitének másságait. Miközben a
másság tisztelete és a kultúrák párbeszéde harsog szép jelszóként, a világban háborúk és terrorcselekmények
dúlnak vallásos köntösbe bújva. Kelle Antal békeüzenete is benne van a tömbben: egy tőről fakad az istenhit, csak a
hozzá vezető út más, mert miközben önmagukban is értelmesek, át- meg átjárják egymást a vallások, lényegük, az
egy isten hite azonos. Csak így, együtt tudják létrehozni a Művet. Humanista üzenet.
És van még egy tanulsága is az installációnak: felületes szemlélettel semmire se mész, de ha a mélyére hatolva jól
összerakod a dolgokat, meglátod az értelmét is a műalkotásnak, a világnak.
Kelle Antalt tehát filozofikus gondolatok letisztult, szinte konstruktivista képzőművészeti ábrázolásának a problémái izgatják, s közben játszik. A játéknak amúgy is jelentős szerepe volt korábbi dizájneri tevékenységében, amely az iparművészeti és építész tanulmányainak jó ötvözetéből táplálkozik. Számos munkája bizonyítja, hogy az értelmezhető és értelmezhetetlen elmozdulásokkal való játékban Végtelen történetté fejleszthető a matematikai végtelen fekvő nyolcas jelétől (∞) a férfit és nőt jelképező ♂ és ♀ jelekig fejleszthető játék a formákkal, vagy, hogy miként forgatható ki az atomellenes békemozgalmi jeltől az ősi indiai napjelig, a horogkeresztként elhíresült
szvasztikáig a játékos, transzformációs térformálás. Az MNG-ben látható kiállítás része a vetítőfelületen futó animáció is, amely elforgatásokban mutatja ennek a szobornak, és a művész más tárgyalkotásainak átváltozásait.
Az alkotótól magától tudom, hogy az itt látható mű, mint a nagy monoteista vallások összegzése, egy sorozat része, melyben az ateizmustól a politeista vallások jelképi összefoglalásáig sok filozofikus-játékos gondolat képzőművészeti ábrázolását megvalósította.
Amikor megláttam a Szentföld plasztikát, az jutott eszembe: nem egy többtermes kiállítás után gondoltam arra,
hogy ide kár volt eljönni! Most pedig ellenkezőleg: egyetlen szobor is megéri elzarándokolni a látására.
