A Pasión de Buena Vista produkció az év elején visszatért Európába, ahol mindig is népszerű volt. Két évvel ezelőtt
Németországban megkapta a 2008 legjobb show műsorának járó legrangosabb médiadíjat, a Radio Regenbogen Award-ot, és élőben volt látható a Wetten dass…? című legnézettebb televíziós műsorban.
Két kislemeze is megjelent a csapatnak, a hallgatók kedvence a La vida es un carnaval-t és a Chá Chá Chá Con Sabor.A Pasión de Buena Vista nyolc fantasztikus kubai táncost, három kubai énekest, kilenc hangszeres zenészt, számos jelmezcsodát vonultat fel. A forró ritmusok, csábos táncok, egzotikus szépségek és a dalok az izgató kubai éjszakába varázsolják a közönséget.
A Pasión de Buena Vista megvalósítói kivételes és eredeti slágerlistás kubai énekesek, táncosok. A lélegzet-elállító
színpadi show, a díszletek és fények garantálják, hogy egy életre megfertőzi a nézőt a kubaiak humora és
szenvedélye.
A ma világszerte ismert zenei stílusok, mint a rumba, a mambo, a cha cha cha és a salsa ugyanabból a négy
alapelemből épülnek fel, csak minden esetben egy kicsit másképpen. Eredetileg az ütősökön kívül nem használtak
mást; dallamos hangszereket csak a mambo, a rumba és más divatos stílus ma ismert, mindenki számára
fogyasztható változatában hallhatunk. Az énekesek és a kórus bekapcsolódásából született a „Son”-nak elnevezett
stílus, a mai salsa elődje.
A „Danzon”-t a kubai felső tízezer sokáig lenézte, de ma a sziget legnépszerűbb tánca. A cha cha cha ebből alakult
ki. Az országban utazgató énekesek leginkább szomorú, szép balladákat énekelték, de a forradalom időszakában, a szövegeiket megváltoztatva ezeket használták propagandacélokra. Később a zenészek újra visszatértek az eredeti változathoz.
A mai stílusok közül a Son a legnépszerűbb, amit a cukorültetvények munkásai vezettek be a múlt század húszas éveiben. Eredetileg ez háromemberes produkció volt, spanyol és latin-amerikai háromhúros gitárkísérettel, és más ritmushangszerekkel. Ahogy egyre jobban elterjedt az országban, mind több hangszert szólaltattak meg az
előadásokon: a bongost, a marimbulast, majd a negyvenes és ötvenes években a klasszikus amerikai big-bandben használt trombitát.
Az európai fül számára első hallásra óriási hangzavart és ritmuskavalkádot eredményez, de a jellegzetes hangzásvilág hamar elvarázsolja a közönséget.
