Az ügy tétje: megismerheti-e a nyilvánosság, hogy a magyar kormány milyen számítások, elemzések, információk ismeretében döntött a paksi bővítésről és a szerződések aláírásáról. Lázár János és Varga Mihály azt nyilatkozta, hogy léteznek kormányzati számítások, megvizsgáltak különféle rizikófaktorokat az ügyben.

Az Energiaklub az NFM-től kért többféle előkészítő dokumentumot, mivel 2012-i kormányhatározatok ennek a minisztériumnak a feladatkörébe utalják a paksi bővítés előkészítését. Az illetékességüket támasztja alá továbbá az is, hogy a magyar–orosz államközi egyezményt Németh Lászlóné fejlesztési miniszter írta alá.

Az NFM az adatigénylés elutasításakor még arra hivatkozott, hogy a kért adatok a döntés megalapozását szolgálják, és így 10 évig nem nyilvánosak. Ezzel szemben a mostani tárgyaláson már azzal érvelt, hogy nem is ő az adatkezelő, és nincs is nála olyan dokumentum, amire Lázár János és Varga Mihály utalt, és az NFM helyett a Miniszterelnökséget és a Nemzetgazdasági Minisztériumot kellene kérdezni inkább.

Ezzel két alapvető probléma van. Egyrészt: ha nincsenek az NFM-nél a hatásvizsgálatok, akkor hogyan állapította meg róluk, hogy azok döntés-megalapozó dokumentumok? Másrészt: a Miniszterelnökség a hasonló tárgyú adatigénylésben szintén úgy nyilatkozott, hogy nem minősül adatkezelőnek.

Mindebből arra lehet következtetni, hogy vagy nem léteznek ezek a számítások, vagy ha vannak, akkor még az államigazgatási szervek sem tudják, hogy kinél.

A kormányhatározat azonban mindettől függetlenül az NFM-et kötelezi arra, hogy végezze el a paksi bővítéshez szükséges előkészítő feladatok egy részét. Az alperes jogi képviselője elismerte, hogy létezik ugyan két dokumentum, ami a kormányhatározat alapján született, de ezek nyilvánosságra hozatalát továbbra is megtagadják döntés-előkészítésre hivatkozva, valamint, mert nyilvánosságra hozataluk veszélyeztetné Magyarország tárgyalási pozícióját az orosz féllel szemben.

Az Energiaklub álláspontja szerint az a kormányzati szándék látszik körvonalazódni, hogy legkorábban csak az új blokkok üzembe helyezésekor, vagyis csak 2025 körül ismerhetnénk meg a beruházás indokoltságáról, hátteréről szóló elemzéseket. Így több mint 10 évig nem tudhatjuk meg, hogy milyen terheket ró majd a 3000 milliárd forintos kölcsön és a beruházáshoz szükséges további devizahitelek visszafizetése a magyar állampolgárokra. És azt sem, hogy a szerződés megkötése előtt foglalkoztak-e egyáltalán az atomenergiával versenyző, fenntartható megoldások – megújulók, energiahatékonyság – megvalósításának lehetőségeivel. A bővítésre használt „évszázad üzlete” kijelentés ezek nélkül az információk nélkül továbbra is értelmezhetetlen, üres frázis marad.

Egyelőre nagyon keveset tudunk az új paksi blokkról és az már látszik, hogy ezen nem lesz könnyű változtatni. Az Energiaklub több információszabadság-pert is indított a TASZ segítségével az ügyben, melyek eredményeiről folyamatosan beszámolnak.