Ennek a valósághoz nem sok köze van. Horthy Magyarországa erősen támaszkodott a hitleri Németországra, lásd a felvidéki és erdélyi területek visszaszerzését, és a magyarok két hadsereggel közreműködtek a Szovjetunió megtámadásában is. Közülük az egyik Sztálingrádnál megsemmisült, a kormányzó mégis kitartott a Führer mellett. Majd még akkor is, amikor a 3. Birodalom 1944 elején fokozta a nyomást: először kinevezték Veesenmayert, majd érkezett Eichmann, hogy megszervezze a magyar zsidók kiirtását. A Sztójay-kabinet ehhez segítséget nyújtott, kérdés, hogy mennyire kényszerből, és mennyire saját fajgyűlöletéből.
Mindenesetre a magyar államigazgatás legalább annyira támogatta az akciót, mint a francia Vichy-kormány, ami nehezen fér össze a puszta áldozat státuszával. Májustól nem egészen két hónap alatt annyi zsidót deportáltak, hogy a halálgyár teljesítőképessége határára ért. Az áldozatok számát 370-470 ezerre becsülik, de a holokausztnak összesen 502 ezer magyar halottja volt.
További 50 ezer a nyilaskeresztesek miatt vesztette életét. A nyilasok hatalomra jutása után ismét csak sok ezer zsidót gyilkoltak meg, ezúttal szinte kizárólag magyarok. Ezeket a rémtetteket igen hatásos emlékmű örökíti meg a Duna-parton: a 60 pár bronzba öntött cipő. Az összebilincselt áldozatok közül csak minden 2-at lőtték agyon, a többiek megfulladtak, miután lehúzták őket a haldoklók, illetve a holttestek.
A teljes külföldi sajtószemle itt olvasható, tessék kattintani!
