A washingtoni Transzatlanti Akadémia egyik tanára Bartlomiej E. Nowak „Orbán Viktor és az új európai populizmus” címmel arról ír a Real Clear World–ben, hogy a Fidesz választási sikere rávilágít a földrészen emelkedőben lévő pragmatikus populizmusra, ami – Brüsszel túlsúlya miatt – csakis centrista és technokrata kormányzást tesz lehetővé a tagállamokban.


Az elit vezette integráció, amely évtizedeken át a változások hajtóereje volt, mára már kifulladt. Helyette az EU-t vádolják a hazai bajokért. A Bizottságot, az IMF-t és az EKB gyakran festik le a gonosz jelképeként – nem csupán Magyarországon, hanem Dél-Európában is.

Az ilyen érzelmekre alapozó új politikai mozgalmak számára a populizmus lett az egyetlen út, hogy odahaza hatalomra jussanak. Ám ha az ilyen pártok már beilleszkednek a fennálló rendszerbe, akkor hajlanak arra, hogy mérsékeltebb álláspontra helyezkedjenek, lásd a Jobbik, vagy a (francia) FN példáját. Ez persze attól is függ, hogy a nagy pártok miként politizálnak.

Az egyik út, hogy szembeszállnak a populizmussal, ez általában nagykoalícióban végződik – hosszú távon a populisták örömére. A másik lehetőség – ezt választották a magyarok –, hogy élezik a retorikát, a populistákat pedig a paletta szélére szorítják –, amivel gyakran kárt okoznak a demokratikus rendszernek. 

Évekkel ezelőtt a Fidesz sokkal mérsékeltebb volt. Ma sűrűn kétségbe vonják, hogy Magyarország még liberális demokrácia-e, mint ahogy megkérdőjelezik, hogy összeszűri a levet a külpolitikában az autokrata Oroszországgal és Kínával.

Mindent egybe véve Orbán ügyesen meglovagolta a populista hullámot. Nyílt vitát indított az unió és a Valutaalap ellen, amivel olyasvalakinek állította be magát, aki nem fél kihívni a legnagyobb nemzetközi szervezeteket. Közben elérte, hogy legalábbis az Európai Néppárt ne ítélje el. Ezen az ösvényen elődje volt Fico, akit még dicsértek is a kontinens vezetői. A populizmus nem ritkán egyszerű válaszokat kínál bonyolult kérdésekre.

Orbán bebizonyította, hogy képes szavatolni az irányvonalat, a védelmet és a rendet a magyarok számára, és ezzel szavazókat nyert meg. Ám közben hatalmas feszültséget idézett elő a társadalomban. Túl sokan nulla összegű játszmának tekintik a fennálló rendszert, egyben túl igazságtalannak tartják ahhoz, hogy sokáig fennmaradjon. De ez a politika megerősítette a Jobbikot, aminek még meg kell fizetni az árát. Orbán úgy érezheti, hogy kevésbé függ az IMF-től, vagy az EU-tól, csak éppen még inkább függő helyzetbe került nem demokratikus hatalmaktól.

Tekintélye máris nagyot esett, amiért nem ítélte el a Krím megszállását. Ő is be akar kerülni a történelemkönyvekbe, de idáig haloványnak tűnik a történelmi öröksége. A magyarok ugyanis nem állnak jobban, mint amikor kormányra került. Fico legalább bevezette országát az euróövezetbe. Orbánnak meg kell tanulnia, hogy ehhez a fajta pragmatikus populizmushoz szükség van valamilyen vezérlő tervre, ha igazán sikeres akar lenni. 

A teljes nemzetközi lapszemle itt olvasható, tessék kattintani!