A MTESZ Építéstudományi Egyesületében létre is hozta az ipartörténeti bizottságot, és lelkes tagjai gyűjteni kezdték hozzá az anyagot. A bizottság azonban 1993-ban – anyagiak hiányában – kénytelen volt a munkáját befejezni, a gyűjteménynek pedig nyoma veszett.

Kisiparosok, egyetemi professzorok és szenvedélyes épületgépészek egyöntetűen támogatták a 2002-ben újra kezdődött gyűjtést – egyelőre virtuális múzeumhoz. A komáromi Monostori Erődben tudták először bemutatni az eredményt, majd 2003-ban a városligeti Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeumban is. A több mint 8000 nyomtatott dokumentumot és immár 3000 műtárgyat sikerült leltárba venni a szakmák megőrzése céljából. Azóta már gondolnak a pénzgyűjtésre is, örömmel és köszönettel várnak adományokat. Folyamatosan keresik a helyet és a lehetőséget, ahol állandó kiállításként, méltó módon mutathatják be a rendkívüli műtárgyakat.

A kezdeményezők nemes szándékkal felkérnek mindenkit: szerelőket, lakásfelújítókat, magánszemélyeket, hogy értesítsék a múzeumot, mielőtt kidobnák a régiségeket. Minden ötletre nyitottak.

Két hónapig, azaz július végéig időszaki tárlaton tekinthető meg a Zipernowsky Tudományok és Művészetek Házában (a budai, XI. kerületi Bartók Bélaút 33. szám alatt lévő apró helyiségekben) a Múlt századi lakáskomfort című kiállítás és Szécsi András képzőművész tárlata.

A párosítás igen érdekes, ahogyan a múltat és a jelent összekapcsolja, és egyben minden korosztály számára vonzóvá teszi a csöppnyi teret. A megnyitó csakugyan zsúfolásig megtelt fiatal érdeklődőkkel. Dr. Chappon Miklós igazgató szerint az idősebb mérnöknemzedék feladata a régiségek megbecsülésére tanítani a fiatalokat.

Zoltán Attila és Sircz János kurátorok nagy gonddal válogatták össze a mostani enteriőr-kiállításra a 20. században használt és elhasznált konyhai és fürdőszobai alkalmatosságokat, valamint kályhákat, radiátorokat. Akad itt minden, ami az idősebbek nosztalgiáját felkelti a gyerekkoruk iránt. Gyönyörű vörösréz fürdőhenger, amit a család hetenként egyszer gyújtott be a fürdéshez; zománcozott ülőkád, lábakon álló gyerekkád, olajkályha, Zsolnay vécécsésze, fali gáz vízmelegítő, fajansz falikút, fa fregoli, olajjal működő radiátor – mind a múlté. A régi gáztűzhelyet ma már mindenki kicserélte modernre, pedig semmi baja nem volt, a paprikás krumpli akármelyikben leéghet… Persze a jégszekrény nem aktuális, mert jeget sem szállít hozzá lovas kocsin a jeges. Látunk régi telefont, néprádiót, benzines és petróleumos rezsót, gázvasalót, villamos vasalót, hálós ventilátort, táskaírógépet, csaptelepeket, kenyérpirítót és szekrény nagyságú orosz mikrohullámú készüléket, Rakéta porszívót, ágymelegítőt. Nagy élmény nemcsak a nosztalgiázó idősebb, hanem bármely korosztálynak. 

A műszaki szakemberek megcsodálhatják a lemezollókat, a furdancsokat és a szárnyszivattyúkat, Macskásy Árpád könyveit a központi fűtésekről, a Magyar Épületgépészet szaklap régi számait, szelepeket, Versatil töltőceruzát és logarlécet, kombinált vonalzót, tuskihúzókat, körzőkészletet, szifonokat és tengernyi más múltbéli eszközt.

A másik csábító tárlat Szécsi András képzőművészé. Kettős Tamás költő ’juhászferences’ szabad verse vezette fel szellemes hasonlataival. Témája az üresség, vagyis az elvágyódás ebből a világból egy másik, ősi, szakrális helyre, a régi görögök értelmezésében a négy elem jegyében. A művészetben a hagyományos négy elem mára kibillent az egyensúlyából, nem várt állapotok felé vezet. Emészthetetlen az atomkor, a műanyagkor. Szécsi Tamás fával, fémmel, festékkel dolgozik. Fémtárgyaiban visszaköszönnek a középkori gyertyatartók, sárkányok, lámpások. Installációi a világmindenség erőinek cinkosai. Egy műegyetemi diák gitár- és énekszólója kísérte a megnyitó hangulatát.

Érdemes meglátogatni a két kiállítást!