A lelet 110 éves, sürgősen restaurálandó iratokat trtalmaz. A henger alakú fémtartály fedelének láthatóan sérült állapota miatt, illetve korszerű technológia hiányában nem nyúltak hozzá helyben a dokumentumokhoz, megtalálásuk után gyors és körültekintő mentőakcióba kezdtek.
Az Országos Széchényi Könyvtár (OSZK) a magyar írott örökség őrzőhelyeként is felelősséggel tett eleget Bíró Rozália, Nagyvárad alpolgármestere sürgős kérésének, s Boka László tudományos igazgató révén, illetve Tóth Zsuzsanna szakrestaurátor segítségével vállalta a dokumentumok elszállítását és helyreállítását.
Budapestre érkezésük óta a dokumentumokat ellenőrzött körülmények között kivették a fémhengerből, így megkezdődhetett az állapotfelmérés és konzerválás első szakasza. A muzeális lelet: öt papírdokumentum, egy pergamen oklevél, valamint egy külső, ezeket összefogó, viaszpecséttel ellátott borítópapír.
A pecséten ez a felirat olvasható:„NAGYVÁRAD VÁROS KÖZÖNSÉGE”. A pergamenből készült kéziratos zárkő-elhelyezési oklevél szövege aranyozással és színes festéssel készült.
A papír iratköteg öt, külön címmel ellátott ívet tartalmaz:
1. A színház-építésre felügyelő bizottság
2. Nagyvárad város színügyi bizottsága
3. Nagyvárad thj város törvényhatósági bizottsági tagjainak névsora az 1900 évre
4 Nagyvárad város tanácsa az 1900 év október havában
5. Jegyzőkönyv (326/12379)
Az ívek konkrét szöveges tartalma egyelőre nem ismert, a további sérülések elkerülése végett az összetapadt lapok szétválasztása csak a fokozatos kezelések után következhet. Mind a pergamenoklevelet, mind pedig az iratokat a hengerbe bejutott nedvesség, baktériumok és penészgombák károsították, aminek hatására a lapok meggyengültek, szélük hiányossá, szakadozottá vált. A lapokon az írás teljesen elhalványult, több helyen penésztelepek, a fémdoboz és a papíranyag rátapadt törmelékei takarják. A nedvesség, illetve a kiemelést követő megváltozott klimatikus viszonyok miatt az ívek szétmállanak, bizonyos helyeken a papírállapot visszaállíthatóságát is veszélyeztetve.
A henger alakú bádogszelencét, mely 1900. október 15-én helyezték a Szigligeti Edéről elnevezett Színház megnyitása és rendkívüli díszközgyűlése alkalmából a zárkő alá, a korabeli napilapok tudósításai szerint egy üvegtartálynak is védenie kellett volna. Ennek nyomát sem találták a helyszínen.
A nehézségek ellenére, remény szerint, az ősszel az OSZK szakértőinek sikerül a kapszulában talált dokumentumokat restaurálniuk, így azokat jövő év elején – a felújítás alatt álló váradi színházépületben zajló munkálatok befejezésekor – vissza is adhatják Nagyváradnak. A restaurálás végeztével a magyar nemzeti könyvtár Színháztörténeti Tárában egy másolatot helyeznek el a kapszulában talált dokumentumokról, ily módon gondoskodván a magyar kultúrtörténet e szeletének kutathatóságáról Magyarországon is.
