Maga a szerző, dr. Farkas András működött diplomataként is, méghozzá olyan veszélyes tájakon, mint Irán, ahol kis híján életét is vesztette, s ez ráébresztette az élet igazi értékére.
Könyvének bemutatóján, történetesen a Ludwig Múzeumban, amelynek baráti körét is vezeti, igen derűsen beszélt a hallgatóságnak arról a hatalmas szerencséről, hogy mindenki, aki él, él. Ennek a nagy szerencsének a tudatosítása könyve, a Legyőzhetetlen.
Könyvének egyik alapállítása, amit könnyű belátni: „Mindannyian arra vágyunk, hogy boldogan éljünk. És mégis, mivel foglalkozunk a legkevesebbet? Azzal, hogy mitől és hogyan lehetünk boldogok.”
Ezt a nyilvánvaló felismerést szokatlan gondolatmenettel viszi tovább.
„Hihetetlenül nagy szám utal arra, hogy az élet ennyi ideje, 3 és félmilliárd évvel ezelőtt jelent meg a Földön… Te – aki valójában vagy: minden ősöd összessége – mindent túléltél eddig, mert ha nem így lenne, akkor egyszerűen nem lehetnél itt… Miért pont ma buknál el, ha a sejtjeidben lévő DNS tanúsága szerint 3 és félmilliárd éve, vagyis 1 277 500 000 000, azaz egybillió-kétszázhetvenhétmilliárd-ötszázmillió napja, minden áldott nap besöpröd a főnyereményt, hogy élsz?”
Aztán részletezi, micsoda veszélyek özönén küzdötte át magát az ember, hogy még mindig itt lehet a Földön.
„Az, hogy mi itt lehetünk, csak és kizárólag annak köszönhető, hogy más fajok nem lehetnek itt. 245 millió évvel ezelőtt, a perm korszak végén az akkor élő összes faj 95 százaléka egyszerre kipusztult. Mindössze 25 állatfajnak maradtak fönn máig is utódai. E 25 közül tíznek a leszármazottja a ma élő összes gerinces faj 98 százaléka. Ha az a 10 nincs, mi sem vagyunk.”
Ezután a könyv, mint egy felfelé törekvő csigalépcső vezeti végig a gondolatot ahhoz, hogy mit kezdhet ezzel a nagy szerencséjével az ember ahhoz, hogy boldogan éljen. Például a hatodik csigalépcsőfokra érve „tudatosítsd magadban: okos vagyok, mert ember vagyok, mert tudatos lényként élek.” A hetediken van az a felismerés, hogy szép vagyok. A nyolcadikon, hogy jó vagyok. Persze, minden lépcsőfokon vannak magyarázatok, gondolati kitérők és fejtegetések, amelyek végül is megerősítik az alapgondolatot: „Ha ilyen elképesztő szerencsénk van, egyszerűen nincs jogunk nem boldogan élni.”
