Csillogó krómozású országúti cirkálók, színesen tükröződő kirakatüvegek, kertvárosi csendélet a legjellemzőbb
motívumai a fotórealistáknak, akik a 60-as évek végi amerikai életstílus krónikásainak számítanak. A gyakran
átlagos amatőrfelvételekből vagy újságkivágásokból kiinduló festményeik minden apró részletet visszaadnak és a végletekig hangsúlyoznak mindenféle fényjátékot és türköződést.
Akárcsak kortársaik, a pop-art képviselői, a fotórealisták is igyekeztek fellépni az absztrakt expresszionizmus szubjektivitása és emocionalitása ellen. Számos fotórealista művész egyenesen a pop-artot tartja példaképének és művészete kiindulási alapjának.
Az öt Ludwig Múzeum – a bécsi, aacheni, kölni, koblenzi és budapesti – gyűjteményéből létrehozott bécsi kiállításon
Andy Warhol, Roy Lichtenstein és James Rosenquist pop-art művészek munkáit állítják szembe a hiperrealizmus
képviselői, Chuck Close, Don Eddy vagy Richard Estes alkotásiaval.
Noha a fotórealista képek jellemzően Amerika-orientáltak, mégis az európai festészet történetének adóznak, és a modern stílusirányzat figuratív tendenciáit folytatják. Az Amerika-központúságot Gerhard Richter, Domenico Gnoli, Jean Oliver Hucleux és Richard Hamilton alkotásai ellensúlyozzák, de láthatóak a kortárs német fényképészet nagy neveinek – Candida Höfer, Andreas Gursky, Thomas Ruff és Thomas Struth – munkái is.
A fotórealizmus kétszázötven legjelentősebb alkotását felvonultató Hyper Real című kiállítás egészen napjainkig követi nyomon a realizmus szenvedélyét a festészetben és a fotóművészetben, miközben nosztalgikus és szórakoztató bepillantást enged a nemzetközi művészettörténelem egy fontos fejezetébe.
A kiállítás jövő február 13-ig látható a bécsi MUMOK-ban, majd július 28-tól a budapesti Ludwig Múzeumban.
Hyper Real – MUMOK, 1070 Bécs, Museumsplatz 1., www.mumok.at
