A Nemzeti Színház története lényegében a magyar nyelvű hazai színház történetének része. Alapításának gondolata már az 1800-as évek elején felvetődött, amikor Pest lényegében még német nyelvű város volt. Szót emelt érte a többi között Unghváry János, Kazinczy Ferenc, Kultsár István, Kölcsey Ferenc, Katona József, Fáy András, Döbrentei Gábor és Széchenyi István; a legnagyobb magyar a Duna-partra képzelte a színházépületet.
A Pesti Magyar Színház alapkövét azonban a mai Rákóczi út és Múzeum körút sarkán rakták le 1835-ben, és 1837-ben már meg is nyílt klasszicista stílusban. A megnyitón, Bajza József igazgatósága idején Vörösmarty: Árpád ébredése című előjátéka, majd E. Schenk: Belizár című drámája került színre. Az 1848. március 15-i események egy részére is itt került sor. Az épületre és a társulatra 1840-től kezdték a „nemzeti” jelzőt használni, egy törvénycikk alapján.
1908-ban következett be a fordulat: a volt Népszínház épületébe kellett átköltöznie a társulatnak, a későbbi Blaha Lujza térre, méghozzá bérlői minőségben. A mai idősebbek számára kedves emlékű épületet egy indokolatlan és elhamarkodott politikai szándék az 1965-ben porig romboltatta városrendezési okokra hivatkozva. A vándorlás a Nagymező utcai volt Radius moziban kezdődött, és az egykori Magyar Színház Hevesi Sándor téri épületében folytatódott. A szándék a városvezetésben megvolt egy arra méltó, korszerű Nemzeti Színház felépítésére, csak éppen a helykijelölés és egyéb okok politikai játszótérré tették a Nemzeti ügyét.
Sorra írtak ki tervpályázatokat, amelyekből nem lett semmi. Sem a Deák téren, sem a Városligetben, sem egyebütt. Végül a Ferencváros Duna-parti részén, a Lágymányosi-híd tövében és a Művészetek Palotája szomszédságában épült fel – ha teljes egyetértéssel és megvalósulással nem is a momentán Nemzeti Színháznak nevezett objektum.
A „Hétre ma várom a…” – a Nemzeti Színház vándorútja Budapesten megnyitóján Turnai Tímea színháztörténész és Ráday Mihály, a BVE elnöke mondta el gondolatait a Nemzeti Színházról, a magyar nyelvű színjátszásról. A kiállítás ezt a 200 éves történetet, a közel 30 helyszínre tervezett, vagy megvalósult Nemzeti-terveket tekinti át Götz Eszter kurátorságával, a maga lehetőségei közepette tisztességesen és érdekesen. A történelmi tárgyakból, ereklyékből nagyon sok megsemmisült, más részüket ismert, vagy ismeretlen helyekre széthordták. Nemzeti Színházunk van, de azért érdemes elgondolkodni 200 év tanulságain, és ehhez első lépés: betérni a pesti., V. kerületi, Kossuth Lajos utcai kiállítóhelyre.