Zboray Ernő (1901–59) fiatalon elindult Jáva szigetére szerencsét próbálni. Jáva akkoriban a holland gyarmatbirodalom része volt. Zboray sikeres ültetvényes lett. Első könyve, „Az örök nyár hazájában: Feljegyzések Jáva szigetéről” címmel 1924-ben jelent meg. Folytatásait 1936-ban és 1939-ben adta közre. Ott-tartózkodása alatt Európai mértékkel mérve is kiemelkedően értékes wayang golek (a jávai kultúra szellemi örökségét bemutató) gyűjteményre tett szert.
Zboray 85 darabból álló, teljes wayang-bábjátékkészletét egy gamelán-zenekar hangszereivel együtt 1931–33 között állították ki először a Hopp Ferenc Múzeumban. Felvinczi Takács Zoltán művészettörténész (egyik kutatási területe Ázsia művészete és a magyarországi népvándorlás korabeli művészet kapcsolatai) akkor e szavakkal méltatta a kiállítást: „A wayang-játék többet jelent, mint népszokást vagy népművészetet. Az indonéziai művészet több ágát és stílusformáit tartalmazza”. Az archaikus művészet eredendően szimbolikus, szakrális. A szakralitás lényege itt, hogy az esztétikai stílus egyben maga a morális tartalom.
A wayang golek bábok az iszlám világból érkező történeteket játszottak el, hogy híveket toborozzanak a vallásnak. Gazdag hagyományai tükrözik a Jáva életét jellemző társadalmi folyamatokat. A 10–15. században indianizált kelet-jávai királyságok jöttek létre, amelyek ősi ind eposzokat (Mahábhárata, Rámájána) elevenítettek meg. Ezekről a 10–11. században írásos emlékek számoltak be. Jellegzetes formája a 13. századra alakult ki. A wayang ma ismert formája a „Wali Songo”, már inkább iszlám történetekkel szórakoztatja a nézőket.
A bábokat a dalong, azaz a bábmester vagy tanító mozgatja és beszélteti. A dalongok népnevelők voltak. Úgy tartották: minél többet tud a dalong az életről, az erkölcsökről és a tudományról, annál szórakoztatóbb az előadása.
A gamelán-hangszerek többnyire ütős alkalmatosságok, gongok, dobsorok, díszes építmények. Magyarországon a világhírű Amadinda Ütőegyüttes (vezetőjeRácz Zoltán) tűzi rendszeresen műsorára a gamelán zenét eredeti, de némileg modernebb hangszerekkel.
A két Zboray-kiállításhoz Gál József képzőművész tárlata csatlakozik. Kortárs szobraival egy távoli kultúra örökségét aktualizálja, így teszi láthatóvá a különbözőségeket és a hasonlatosságokat, amelyek által új értelmezések alakulhatnak ki. A tablókról megtudható, hogy a görög prothesis szó a már lélek nélküli, emberi porhüvelyt, a halottat jelentette. A szép és a csúf a változó kulturális közegekben akár szerepet is cserélhet, ezáltal befolyásolja a világképet.
Érdemes megtekinteni a két kis kiállítást, mert fantasztikus élménnyel gazdagítja a látogatót.
