A Szovjetunió felbomlása után a legforróbb konfliktusgócnak a Kaukázus vidéke bizonyult. 1995-ben Magyarország látta el az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) egyéves, soros elnökségének teendőit, amelyek közé tartozott térségbeli háborús viszályok kezelése is. Groznijban (oroszul: Грозный; csecsenül: Соьлжа-ГӀала), a csecsen fővárosban már létrejött a szervezet képviselete, amelynek feladata az orosz csapatok és a csecsen felkelők közötti fegyveres összecsapások beszüntetése volt. (A nyitó képeken: a szétlőtt-szétbombázott és az újjáépített Groznij; a szerző archív-, illetve a Die Zeit felvétele)

A multilaterális kapcsolatokkal foglalkozó külügyi államtitkár-helyettesként – Kovács László külügyminiszter megbízásából – 1995 májusában Moszkván keresztül Csecsenföldre utaztam, hogy közvetítsek a szembenálló felek között. Már az odautazás sem volt egyszerű, mert az ingusföldi (Wikipedia: „Az Ingus Köztársaság [ingus nyelven: ГӀалгӀай Мохк, Ğalğaj Moxk] Oroszország autonóm köztársasága. Az észak-kaukázusi régióban található, fővárosa Magasz. Ingusföld Oroszország egyik legszegényebb régiója, amelyet ráadásul folyamatos konfliktusok is terhelnek az orosz–csecsen harcok következtében) repülőtérhez Groznijból nem érkeztek meg idejében a terepjáró gépkocsik, s így nem tudtunk a tervezett módon eljutni a  csecsen fővárosba.

A Szovjetunió 1991. végi felbomlását követően e hatalmas térség „lokális” problémái, mindenekelőtt a Kaukázus térségében (Grúzia, Abházia, Dél-Oszétia, Karabah, Dagesztán, Csecsenföld), rázúdultak erre a vidékre. A Fekete- és a Kaszpi-tenger közötti terület egyik véres konfliktusa a cári Oroszországhoz az 1870-es években csatolt Csecsenföldön robbant ki, ahol a függetlenségéért fegyvert fogó felkelők harcot indítottak Moszkva ellen.

Már 1991-től feszült helyzet alakult ki Csecsenföldön. 1993-ban a lázadók kinyilvánították függetlenségüket, így a különböző státuszú oroszországi területek helyzetét rendezni hivatott szövetségi szerződést egyedül Csecsenföld nem írta alá. 1994 decemberétől aztán kitört az egész csecsen vidékre kiterjedő háború Moszkva és a szeparatisták között. Az EBESZ közvetítési kísérletei kudarcba fulladtak. Ezt követően több tárgyalás és megállapodás is született a felek között, de ezek nem hoztak eredményt, a konfliktus folytatódott.

1999-ben újabb orosz hadműveletek kezdődtek, melyek 2009 tavaszáig tartottak. Közben 2003-ban elfogadták a csecsen alkotmányt, amely jelentős autonómiával ruházta fel a területet. A Moszkvához átállt vezető csecsen hadúr, Ahmed Kadirov 2004-ben gyilkosság áldozata lett, pár évvel később fia, Ramzan Kadirov lett a terület elnöke, aki – úgy tűnik föl – jól működő hidat épített ki saját vallási-konzervatív politikája és az orosz kormány között. Ebben egyelőre mindkét fél megtalálta a számítását: egyrészt, Moszkva megszabadult egy olyan tehertől, amelyet a rendezetlen csecsenföldi helyzet rakott a politikusok vállára és, ráadásul, ahonnan korábban számos önkéntes is csatlakozott a külföldön harcoló iszlamistákhoz. Másrészt a csecsen rezsim a „kibékülés” hozamaként stabil környezetben tudja folytatni saját kormányzási gyakorlatát, építve az ezzel szimpatizáló külső tényezőkre.

Tekintettel arra, hogy már másnapra időzítettük az első közvetlen tárgyalást a konfliktusban érintett felekkel, a késéssel, de végül megérkezett gépkocsi-konvojjal éjszaka vágtunk neki a kaukázusi hegyek között a Groznijba vezető, bizonytalanságoktól és izgalmaktól gazdag útnak. A késés ténye a médiához is eljutott, s így egy magyar napilap „Erdős André eltűnt Csecsenföldön” címmel erről hírt is adott. A hajnali órákban, Groznijba érkezvén, orosz katonák állítottak meg minket, majd figyelmeztettek a mindenhol jelenlévő csecsen orvlövészekre. Közben egyik terepjárónk lerobbant, így újból várni kellett, amíg egy működő gépkocsi elért bennünket a helyszínen.

Szörnyű látvány fogadott bennünket a városba érvén. Mindenfelé szétbombázott házak, romok hevertek.

A képeken Groznij ostrom után:

Grozniji csendélet:

Orosz katonák fényképeszkednek a grozniji szétlőtt elnöki palota előtt:

Az elnöki palota főbejárata és homlokzatának látványa az ostrom után:

 

Az elnöki palota tőszomszédságában lévő banképület a harcok során megsérült, a pénzforgalomból már korábban kivont ott tárolt rubel bankjegyek a téren szétszóródtak. Numizmata lévén, érthető, hogy jó párat felszedtem a földről, s azóta is gondosan őrzök gyűjteményemben:

A főváros lakosságát mozgósítják a helyreállítás megkezdésére:

Az EBESZ-képviselet épületében szállásoltak el bennünket; az EBESZ-képviselet bejárata:

Áram és víz nem volt. Egy kályha tetejére állított tartályból kellett vizet merítenünk egy lavórba, hogy egy gázlámpa fénye mellett mosakodni tudjunk. A mellékhelyiséget ugyancsak lavórral működtettük. A küldöttség vezetőjeként, éjszakára rendes ágyat kaptam, a többiek hálózsákokon aludtak.

A rövid alvást követően sor került a tervezett orosz–csecsen tárgyalásokra, amelyek célja fegyverszüneti megállapodás megkötése volt, első lépésként a csecsenföldi helyzet politikai rendezésének beindítására.

Előzetes megbeszélés csecsen tárgyalókkal és civil szervezetek képviselőivel:

A kép bal szélén Erdős André nagykövet, akkor: külügyi államtitkár-helyettes.

Az asztal körül, az EBESZ-elnökséggel szemben ült az orosz fél, az asztal egyik oldalán az oroszbarát csecsenek, a másikon pedig a Dzsohar Dudajev vezette csecsen felkelők képviselői foglaltak helyet. A tárgyalóteremben, egyedül az asztalnál:

 Az orosz nyelven folytatott tárgyaláson magamban mosolyogtam azon, hogy a két csecsen fél időnként „elvtársnak” szólította egymást…

Az EBESZ-képviselet előtt a tárgyalások idején nagy tömeg gyűlt össze, leginkább asszonyok, akik Dudajevet éltették. A megbeszélések végeztével én is kimentem az épület elé, ahol nagy nyüzsgés fogadott. A képen: fegyveres testőr vigyáz a tömegben a csecsen főtárgyaló, Dudajev belügyminiszterének testi épségére:

Az előre jól megszervezett tüntetésen nem orosz, nem csecsen, hanem angol (!) nyelvű feliratok voltak olvashatók, itt pl. „Szabadság vagy halál!” és „Le az orosz megszállókkal!”:

Nem sokkal e tárgyalásokat követőn ismét kiújultak a harcok és túszszedések kezdődtek. Az EBESZ törekvései kudarcot vallottak. A csecsenföldi háború még hosszú évekig eltartott, míg létrejött a megállapodás a Moszkva és Groznij közötti, egy föderáción belüli együttélésről. A putyini vezetés és Kadirov szaúdi kapcsolatokat építő rezsimje láthatóan jól megérti egymást. Groznij azóta a felismerhetetlenségig újjáépült:

Groznij vagy Las Vegas? (Kép: mdr.de)