(Szerző: Para-Kovács Imre/Klubrádió) Az utolsó napokban, konkrétan elnöki megbízatásának lejárta előtt három nappal Matolcsy György létrehozta az Eurázsia Pénzügyi Központjáért Alapítványt oly nagyszerű célok megvalósítása végett, mint a kelet-nyugati együttműködés lehetőségének platformját képező kaputérségek, komplex multi-hubok létrejöttének elősegítése, ami egyébként már nekem is régi mániám, csak mindeddig azt hittem, hogy aki leírja hivatalos okiratban a komplex multi-hubok kifejezést, azért megjelenik maga az ördög, vagy az ő valamelyik közvetlen munkatársa, és szótlanul a bográcsra mutat, ami alatt már vidáman pattog a tűz.

Talán már sejtik, de az Eurázsia Pénzügyi Központjáért Alapítvány kuratóriumának elnöke Matolcsy György lett, aki nyilván arra a meggyőződésre jutott, hogy jegybankelnöki sikerei után a nemzetközi pénzvilágban is várnak rá a feladatok, kihívások és megoldandó problémák, melyekhez megfelelő hátteret biztosít a Magyar Nemzeti Bank árfolyambizniszből keletkezett egyszeri többletének kitalicskázásával létrehozott alapítvány, hátha az eddig gründoltak nem képesek ellátni ezt a bonyolult feladatot, bár mintha azért a kaputérségekben elég jól teljesítettek a komplex multi-hubok tekintetében, ha értik, mire gondolok.

Dubaj egyébként is a komplex multi-hubok Mekkája, New Yorkról már nem is beszélve, és Matolcsy meglehetősen aktív és fantáziadús sarja a többi között ezeken a területeken próbálta megalapozni a kelet-nyugati együttműködés lehetőségének platformjait, vagy valami egészen hasonló dolgot, aminek szintén nincs semmi értelme, de rohadt sok pénzt lehet kiszámlázni a melóért, elvégre Eurázsia tagadhatatlanul nagy, nagyobb, mint a Széll Kálmán tér és a Pénzmúzeum együttesen, de talán még Hatvanpusztánál is nagyobb, egészen hatalmas, már-már kontinens méretű, szóval csak egy buszbérlet milliókba kerülhet, a megfelelő szállásokról nem is beszélve.

Ami megragadó ebben a dacos, last minute akcióban, az a hidegvér, a magabiztosság, hogy semmi, de semmi következménye nem lesz annak, hogy több ízben szembefordult Orbán Viktorral, hogy a miniszterelnök, aki kicsinyes alapossággal törvényt hozat Éva néni nevű óvónője ellen, mert egyszer nem adott neki repetát, majd pont ő fogja legyintéssel elintézni ezt a szembeszegülést (orbáni értelmezésben árulást, mert a Fidesz íratlan törvényei szerint a gazdát nem kritizáljuk, döntéseit nem vitatjuk, különben Simicska Lajos). 

Látott már elég kivégzést, józan ésszel nem gondolhatta, hogy majd integetnek neki a páholyból, és biztosítják a békés elvonulást!?

Három nappal a lelépése előtt még alapítványt alapított, a kuratórium élére kinevezte magát és nyilván dudorászott is magában, hogy milyen jól mennek a dolgok. Ádám és kis barátai nagyjából 7-8 nemzedékre előre gondoskodtak a leszármazottaikról, feleség örül, hogy végre több időt tölthetnek kettesben, maga is szívesen pihenne, olvasgatna, lustálkodna kicsit, a madarak csicseregnek, olyan idilli a helyzet, hogy mindjárt megszólal Vivaldi idevonatkozó művének első tétele és még a Nap is kisüt.

Nem. Ez nem egy következmények nélküli ország, legalábbis, ha a miniszterelnök önérzete és hitelessége forog kockán, Orbán Viktor döntéseinek megkérdőjelezése büntetést von maga után, csak egy bolond képzelheti azt, hogy elsétálhat a derengő fényben, halkuló zenére.

A Magyar Nemzeti Bank és alapítványai körül gyanús körülményeket és aggodalomra okot adó hiányosságokat fedezett fel az Állami Számvevőszék. Ismeretlen tettes ellen indult nyomozás, és egy bankszámlát már zároltak is az üggyel kapcsolatban.

És lehetséges ugyan, hogy Matolcsy megússza börtön nélkül, de közben megőszül, és mindenki, aki arra gondolt, hogy negatív megjegyzést tesz Orbán főművére, a szétcseszett Magyarországra, százszor is meggondolja, hogy kinyissa-e a száját.