(Forrás: direkt36, reuters, euronews, FT) A Direkt36 és partnerei szerint a 2010-es években magyar hírszerzők diplomáciai fedésben próbáltak EU-alkalmazott magyarokat beszervezni Brüsszelben; a hálózat 2017 körül lebukott. Az Európai Bizottság belső vizsgálatot indított, amelyet Ilkka Salmi biztonsági vezető felügyel. Ursula von der Leyen jelezte: személyesen beszél az üggyel összefüggésbe hozott Várhelyi Olivér biztossal; a magyar kormány és Várhelyi tagadják a visszaéléseket/érintettséget.

A Direkt36 belga és német partnerekkel, több érintett beszámolója és dokumentumok alapján azt írta le, hogy magyar hírszerzők a magyar állandó képviselet kötelékében mozogva, „hazafias kötelességre” hivatkozva kértek nem nyilvános bizottsági iratokat magyar EU-alkalmazottaktól. A műveleteket a cikk szerint szakmaiatlanul folytatták, ezért kompromittálódtak, és a rezidentúra szétesett. A sajtóban szereplő leírások szerint a legsűrűbb tevékenység 2012–2018 között zajlott; ekkor (2015–2019) vezette a magyar képviseletet Várhelyi Olivér, ma egészségügyi és állatjóléti biztos. A cikkek nem bizonyítják, hogy tudott volna titkos műveletekről, de kérdéseket vetnek fel a vezetői felelősségről.

Az Európai Bizottság „nagyon komolyan” kezeli a vádat, és belső csoportot állított fel az ügy átvilágítására (operatív biztonsági ügyként). Vezetője Ilkka Salmi, a testület biztonsági főigazgató-helyettese. Ursula Von der Leyen jelezte, „a lehető leghamarabb” négyszemközt beszél Várhelyivel, ez a hírek szerint vasárnap meg is történt. A hivatalos kommunikáció szerint nincs bizonyíték arra, hogy a biztos megszegte volna a szabályokat; ugyanakkor a reputációs kár és a személyi felelősség kérdése napirenden van. Hírek szerint Várhelyi tagadta, hogy tudott volna beszervezési kísérletekről; ez közvetlen kormányzati vagy bizottsági nyilatkozatban (eddig) nem jelent meg, a közlés újságírói forrásokra hivatkozik. A magyar kormány reakciója annyi volt, hogy Szijjártó Péter külügyminiszter megalapozatlan vádaskodásról beszélt.

Brüsszelben minden állam felderít – de az EU-intézmények belső célzott megkeresése (különösen saját állampolgárok „rászervezése”) vörös vonalnak számít. Ha egy tagállam EU-belső információkat próbál szisztematikusan kicsatornázni, az bizalmi deficitet okoz a Képviselettel és a biztosával szemben. A kérdés nem csak az, hogy tudott-e a nagykövet/biztos, hanem az is, hogy milyen kontrollmechanizmusok működtek a Képviseleten. Egy lebukás arra utalhat, hogy vagy nem volt elégséges politikai-diplomáciai kontroll, vagy rossz kockázatkezeléssel futott a művelet. Az ügy egy hosszabb konfliktusba illeszkedik – jogállamiság, költségvetési viták, Oroszország-politika. Egy kémbotrány – függetlenül a büntetőjogi kimeneteltől – tovább gyengíti a magyar kormány tárgyalási pozícióit az uniós asztaloknál, és a magyar biztos politikai mozgásterét is szűkítheti.

A brüsszeli közegben a „mindenki figyel mindenkit” cinizmusa önvédelmi humor – de az EU-intézmények belső megkörnyékezése más kategória. A Direkt36-anyag ereje nem abban áll, hogy „van kémkedés” – ez olyan hír, mint az, hogy a víz nedves -, hanem abban, hogy miként és kik ellen történt, és hogyan bukott meg. A lebukás pedig két dolgot üzen: túl nagy volt a politikai étvágy az információra és túl kicsi volt a szakmai óvatosság. Ez a kombináció ritkán marad következmények nélkül.