John Turturro,az olaszszármazású, a brooklyni születésű, színész (Élni és meghalni Los Angelesben, Hollywoodi lidércnyomás, Kvíz Show, Pókerarcok,A nagyLebowski, Ó, testvér, merre visz az utad stb.) író és rendező (Mac, Illuminata, Románc és cigaretta stb.) nagyon jó történetet írt, amelybe, mintha egy kis hommage jelleggel vette volna bele Woody Allent.
Az idős Murray (Woody Allen) tönkrement könyvesboltját készül bezárni, s közben Fioravente nevű barátjának (John Turturro) elmeséli, hogy tudomására jutott, amely szerint gyönyörű bőrgyógyásza, dr. Parker (Sharon Stone) és barátnője, Selima (Sofia Vergara) szeretnének édes hármasban szexelni egy arra alkalmas férfival. Murray észreveszi a pénzügyi lehetőséget és meg is ígéri, hogy prezentál nekik egy megfelelő partnert. Erre pedig épp Fioraventét nézte ki. A 40-es éveiben járó, másodállásban virágbolti eladó, aki még sose csinált ilyet, először bizonytalankodik, elhárítja magától az ötletet, de aztán Murray rábeszélésére ráébred, hogy vannak kellemetlenebb módjai is a pénzkeresésnek, mint két kényeztetésre éhes nőt boldoggá tenni, ezért a várható anyagi fellendülés reményében elvállalja a dzsigolóságot. Meg is egyeznek az anyagi feltételekben és Fioravante elkezdi űzni a világ egyik legősibb mesterségét.
A próbarandevú – először még kettesben – olyan jól sikerül dr. Parkerral, majd Selimával is, hogy elterjed a híre, és a gyengédségre éhes nők elkezdik fellendíteni az üzletet. A potenciális ügyfelek között megjelenik Avigal (Vanessa Paradis), egy köztiszteletnek örvendett brooklyni haszid rabbi özvegye is, akinek régóta nagyon hiányzik a gyengéd férfiérintés. És miközben Fioravente a szexéhes nők hálószobái között férfiprostituáltként ingázik, különös, szex nélküli érzelmi kapocs, szerelem alakul ki kettejük között, ami Avigal boldog „kivirágzása” miatt szemet szúr a zsidónegyed polgárőrének, Dovinak (Liev Schreiber). Ő ugyanis szerelmes az ötgyerekes, szép, ám boldogtalan özvegybe, s bár szerelme viszonzatlan, féltékeny magánnyomozásba kezd. Murray rájön, hogy nem is olyan egyszerű kerítőnek lenni, amikor Dovi társaival elfogja és ortodox hitközségi ítélőszék elé állítja. A történetben van még egy-két érzelmes, szomorkás és szórakoztató fordulat, de a lényeg az emberek soha véget nem érő, tökéletesen be nem teljesülő boldogságkeresése.
John Turturro filmjében nem csupán Woody Allen szerepeltetése okán érzek omázs-jelleget, de témája és hangneme alapján is. A „mester” saját filmjeiben számtalanszor megjelenik a brooklyni zsidó kisember félszeg és főleg szexuális életének gondjaival foglalkozó figurája, itt pedig, mintha ugyanennek egy másfajta felvetése folytatná a jól ismert öngúnyos, kitárulkozó, keserédes témát. Kinek a pénz, kinek a szex, kinek a gyöngédség hiányzik a boldogságához, mindenki megpróbálja elérni, de a happy end mégsem hollywoodi. Ugyanakkor a film humora sajátos, jellegzetes, és nagyon finoman szórakoztató.
A jól megírt történeten túl ragyogó a szereposztás és a színészvezetés is. Az, hogy a főhős dzsigoló szerepét a rendező magára osztotta, nagyon jó önértékelő képességre vall. Turturro nem szép, de vonzó férfi, egyszerre megvan benne a jó teljesítőképesség ígérete, de a fakulásnak indult, csöndes hódító megalkuvása is. Akkor is tud bánni a nőkkel, ha nem chippendale kinézetű pornósztár, mert nem macsó és nem rámenős. Nagyon jól tud hallgatni, várni a pillanatra, amikor szolgáltatnia kell, miközben egyszerre megvan benne a gyöngédségvárás és adni tudás képessége. Nem száll el a sikereitől, szemei valami mély, bölcs szomorúságot hordoznak még mosoly közben is, ami lelket ad ennek az embernek.
Murray szerepében Woody Allen ismét magát adja, lúdtalpas, élni akaró, ezért minden pénzt megragadó, picit mohó, de azért szerethető New York-i zsidócska ő. Mindent ezzel a szemlélettel szűr át magán, nagy, nyílt szemeiben valami gyermeki ártatlansággal, ugyanakkor ősi rámenősséggel. Hihetetlenül laza színész, minden pillanata hiteles.
Liev Schreibert emlékezetem szerint először láttam játszani, vagy csak nem figyeltem fel rá korábbi szerepeiben (X-Men kezdetek: Farkas, Sikoly 1-2., A gömb, Hamlet stb.). A különös megjelenésű Dovi polgárőr, bár külsőre akcióhős alkat. Itt inkább a félszeg, reménykedő szerelmes, hiszen egy rabbi özvegyéhez ő nem ér fel, de aki mélyen vallásos hitét használja fel hogy visszaszerezze a nőt, és mentes minden olyan erőszaktól, ami más filmekben tettlegességig szokott fajulni, kivétel Murray elfogása. Ez a karakter nagyon jó életet nyer a színész karakteres játékában.
A női főszereplők közül Vanessa Paradis kívülről eszköztelen, belülről sugárzó játéka érzékeny, ritka szép teljesítmény. Avigal hosszú évek óta szigorú valláserkölcsi parancsok között él, lelki nyugalomban, de nem boldogan. Fioravante azzal ébreszti fel az érzelmeit, hogy türelmes, gyengéden masszíroz, de nem lép át semmi határt, ami ne a nő kívánsága szerint történne. Még a vallásilag tilos parókalevétel és csók is úgy esik, hogy a nő tisztán megvallhassa gyengeségének okát a rabbitanács előtt, mintegy megszégyenítve ezzel az egészséges élet nevében a vallási bigottságot. Paradis szép szemeivel, tekintetével hitelesen és emlékezetesen éli a szerepét.
Sharon Stone, mint dr. Parker, lényegében a szexszimbólum szerepkörben maradva is tudja érzékeltetni a gazdag, ám szerelemre vágyó nőt. Hiányát megvásárolt szerelemmel akarja pótolni, felturbózva azt a hármasban vívott ágycsaták gyönyörével. Ő még visszafogottabb alkat, de barátnőjének valóban nagyon hiányzik a felturbózott szex. Sofia Vergara (Machete gyilkol, Flúgos járat stb.) gyönyörű latin temperamentummal hódít vásznon és nézőtéren egyaránt.
Marco Pontecorvo operatőri munkája kitűnő segítője a rendezésnek és a játéknak: a szép képek mind az utcán, természetben, mind a lakásbelsőkben vagy a tekinteteken eredménnyel láttatnak mindent. Abraham Laboriel és Bill Maxwell hangulatos zenéit kiváló dzsesszes örökzöldek színesítik, úgy hogy a filmet hallgatni is kiváló élvezet.
Szeretettel ajánlom mindazoknak, akik szeretik az ízléses, nívós humorú szexkomédiákat és romantikus történeteket, a jó színészi játékot: ne hagyják ki a Bérgavallért!
