A 48-asok a bécsi városháza, a magisztrátus köztisztasági, hulladékgazdálkodási részlegének (ügyosztályának) munkatársai; az ő nevükben válaszolt Ulrike Volk mérnök asszony, szóvivő az Infovilág Bécset járó szerkesztőjének kérdéseire. Nemzetközi felmérésre hivatkozik, amely szerint Bécs Európa második legélhetőbb városa; pár évvel ezelőtt azonban tisztább volt, mint napjainkban. Azért, hogy „azt az állapotot újra megteremtsük, vagy még jobbat elérjünk, súlyos eurómilliókat költünk, és új ötletekkel, még jobb szervezéssel igyekszünk az itt élők és vendégeink komfortérzetét javítani” – mondja a 48-asok szószólója.
Örök igazságra hivatkozik: az el nem takarított szemét, hulladék vonzza a többit, tehát ügyelni kell arra, hogy eleve ne szemeteljenek az itt élők, vagy ha már alattomos módon megjelent valahol a Mist (a piszok, a szemét, a hulladék összefoglaló neve), akkor azt a lehető legrövidebb időn belül el kell tüntetni. Szerencsére az osztrákok többsége meglehetősen pedáns, nem röstell lehajolni, ha netán kiesik kezéből a papírzacskó, mi több, sokuk nem lépi át a földön heverő, még megfogható hulladékot, és berakja az első szeméttartályba.
„Az eredetileg 15 ezer közterületi gyűjtőnket nemrég további ezerrel gyarapítottuk; a bécsi parkokban további hétezer várja a szemetet, hulladékot” – mondja Ulrike Volk, majd hozzáteszi, hogy sok helyütt, főleg a forgalmas utcákban, tereken kevésnek bizonyultak a 60 literes, szabvány hulladékgyűjtők, ezért tízszer nagyobbakat helyeztek el – a föld alatt. Így aztán csak ritkán fordul elő, hogy két ürítés között megtelnék bármelyik utcai szemetes is. A talajszint alá süllyesztett tárolókból rendszeresen kiszippantják a szemetet. – Követésre méltó megoldás.
A közterületi tisztaság megőrzésének legcélszerűbb módja, ha nem szemetelnek a járókelők. „Nem mind vagyunk angyalok – ismeri be a házigazda. – Éppen ezért a közösséghez fordultunk: mutassanak föl polgáraink piros lapot azoknak, akik szemetelnek! Észrevehetően hasznos a kezdeményezés.”
A kérdésre, hogy mit tesz a 48-as ügyosztály a látszólag elhagyatott helyeken illegálisan lerakott „terpeszkedő hulladék” visszaszorításáért, ez a válasz:
„Miként bizonnyal Magyarországon is, akként nálunk is rendszeres az ingyenes lomtalanítás. Emellett a hulladékudvarok is átveszik a terjedelmes és nemegyszer környezetkárosító tárgyakat. Aki ennek ellenére képes elcipelni patak partjára, erdő szélére, lebontásra ítélt épületek sarkára a számára fölösleges és értéktelen limlomot, az könnyen ráfizethet. Ha a hulladékrendőrség (a magyarországi közterület-felügyelethez hasonló szervezet) tetten éri, többe kerülhet neki az illegális szemétlerakás, mint ha minden egyes darabját taxival szállíttatta volna a hulladékudvarba. Az esetek jórészében sikerül földeríteni a rendeletek ellen vétőket, ennek is köszönhető, hogy az utóbbi két évben mintegy harmadával csökkent az illegális szemét- és hulladéklerakás. Ha nem deríthető ki a tettes, akkor kénytelen-kelletlen a város állja a cechet, ami akár több millió euróra is rúghat évente. És akkor még nem is szóltunk arról a mintegy 30 ezer bolti bevásárlókocsiról, amit ugyancsak elhagynak Bécsben; ezekről is a 48-asok gondoskodnak – közpénzen.”
Magyarország lakott településein – a fővárosban különösen – nagy gond, hogy a kutyatartók a közterületen hagyják kedvencük „termését”. A kutyagumi nem pusztán látványával, hanem tartalmával is szennyezi a környezetet, ennek ellenére a társadalom kénytelen elviselni – vált témát a krónikás.
A bécsi válasz ugyancsak megszívelendő:
„Évtizedekig nálunk sem volt kedvezőbb a helyzet. Aztán a lakosság és a városvezetés is megelégelte az ebtartók önzését. Előbb arra kötelezte őket, hogy jelentsék be állataikat, majd pedig arra, hogy saját eszközeikkel takarítsák el a kutyasétáltatás maradékait. Harmadik felvonásként a város lépett, és a hulladékrendőrség megszervezésével egyidejűleg 2500 kutyagumi-automatát helyeztünk el közterületeken. A szekrénykékből ingyen kivehetők a műanyag zacskók, amikkel a kutya gazdája fölmarkolhatja a földről a «termést», majd összehajtva a szekrény aljában lévő gyűjtőládába dobhatja. Hivatalosan ötvenezer kutya él Bécsben; a hivatal becslése szerint kétszer ennyi. Az automatákból naponta átlagosan 47 200, évente jó 17 millió műanyag zacskót vesznek ki az ebtartók. A költségeket ugyancsak a város állja. Mindenekelőtt a parkokban figyelmeztető táblákat is elhelyeztünk. Az áll rajtuk, hogy az el nem takarított kutyagumi, a már említett Mist, 36 eurójába kerül a gazdának…”
Használt a figyelmeztetés? Történt-e már tettenérés miatt büntetés?
A kérdésre a válasz egyértelmű igen. „Kezdetben sokan megpróbálták figyelmen kívül hagyni a szellemes feliratú, figyelemfelkeltő táblákat – mondja a szóvivő asszony. – Közben megszerveztük a hulladékrendőrséget, amelynek tagjai nem csupán a szabályok, rendeletek megtartására figyelmeztethetik a polgárokat, hanem a helyszínen meg is büntethetik, igazoltathatják is a szabálysértőket. Ha nem boldogulnak, akkor a rendőrséget hívhatják segítségül, és följelenthetik a delikvenst. Nemegyszer előfordult, hogy a lakásáig követték azt, aki nem engedelmeskedett, és ezután tették meg a följelentést. Akiben van egy kis szégyenérzet, az nem ellenkezik, elvégre rossz fényt vetne rá a szomszédok előtt az ilyen «díszkíséret». Az utóbbi két és fél évben mintegy tízezer – nemegyszer a maximális 2000 eurós! – büntetést szabtak ki kollégáink. Ennyiért akár a világ legdrágább kutyagumija is megvehető. Különösen vastagon fog a hatóság ceruzája, ha zöldterületen érik tetten azt, aki nem takarítja el a kutyája után az ürüléket…” Jóleső érzéssel állapíthatja meg a Bécset járó, hogy aránylag kevés közterületi falfirkával, graffitivel találkozik. Az újságírói megjegyzésre ekként reagál a 48-asok szóvivője:
„Graffitiből a kevés is sok! Tettenérés esetén közterületi munkatársaink a helyszínen megbírságolják a «művészt», szükség esetén rendőrt hívnak és följelentik a firkálót. Nem tisztük mérlegelni a graffiti művészi értékét, kötelességük viszont jelezni, hogy hol találták, és már indul is a lemosóbrigád. A 48-as ügyosztály 35 munkatársa az azonnal bevethető «Kehr Force» (magyarul: seprő erő), feladata a haladéktalan szemét- és hulladék-, valamint graffiti-eltávolítás.
Falfirka esetén is érvényes, ami a közterületi szemét, hulladék esetén: ha hagyjuk, akkor csak gyarapodik –
hangsúlyozza Ulrike Volk. – A graffitik ellen egy ideje úgy védekezünk, hogy a kedvelt felületeket különleges
anyaggal kezeljük, miáltal viszonylag könnyen lemosható a falfirka.
Beszélgetésünk végén a sajtóval foglalkozó mérnök asszony megjegyzi: „A város tisztasága, rendezettsége az itt élők és vendégei biztonságérzetét is erősíti, bizalmat kelt, meghittséget sugároz, és arra sarkall, hogy érdemes
megőrizni és ekként tovább örökíteni is ezt a takaros környezetet.”
Írásunk a comPRess, Bécs város képviseleti irodájának segítő közreműködésével készülhetett. Köszönet érte!
