A sófár hangjára indult az Élet menete az Erzsébet híd pesti hídfőjétől a Keleti pályaudvarhoz vasárnap délután. A tömeg az Astoriától egészen a hídfőig ért. Az indulás előtt tartott beszédében Székhelyi József színművész, az Élet Menete Alapítvány egyik alapítója azt mondta: „Mi, most élők, mindannyian karöltve, kéz a kézben, szív a szívben, lélektől lélekig együtt és mindig együtt menetelünk az életért”.
Arról is beszélt, hogy „szíve szerint” megalapítaná a pártonkívüliek pártját, a Szenvedélyes Élet Pártját, amelynek „akarata, szorgalma, tehetsége, teremtő ereje, tudása, munkabírása türelme és innovatív leleményessége alkalmi zsenialitással párosulna, (…) gyógyítaná a gyengélkedőt (…) és soha-soha nem ölne”.
A hídfőnél Kelemen Zénó szobrászművész Élet menete című szobrát avatta fel Ilan Mor, Izrael Állam budapesti nagykövete, Forgács János holokauszt-túlélő, volt auschwitzi fogoly, az Élet Menete Alapítvány önkéntese és Kolos Sára, a Scheiber Sándor Zsidó Gimnázium és Általános Iskola tanulója.
Megérkeztek az Élet menete első résztvevői a Keleti pályaudvarhoz – jelentette vasárnap délután a helyszínről az MTI tudósítója, akinek beszámolója szerint a tömeg vége ekkor a Blaha Lujza térnél tartott.
A Keleti pályaudvar parkolójában óriás kivetítőket és nagyméretű színpadot állítottak. Az emberek kezében magyar nemzeti, izraeli, európai uniós és az Élet Menete Alapítvány logójával ellátott zászlókat lehet látni. A vonulás alatt a Szabad sajtó úttól a Kossuth Lajos utcán, az Astorián, a Rákóczi úton, a Blaha Lujza téren, a Baross téren át a Keleti pályaudvarig atrocitás sehol sem történt, senki sem provokálta vagy szidalmazta a vonulókat. Az MTI tudósítói ugyanakkor azt tapasztalták, hogy a rendezvény helyszínein komoly rendőri jelenlét van, minden bekötőutcában rendőrök posztolnak, a menetet pedig rendőrségi autó vezette fel.
A tudósítók beszámolója szerint több nagyméretű molinót is magukkal vittek a vonulók, ezek egy részén azt lehetett látni: „A történelem nem írható át”, „Soha többet”. Egy óriás molinóra angolul és magyarul azt írták: „A múltról a jövőért, menetelés az életért”.
A tizenkettedszer megtartott Élet menete felvonulás részvevőihez intézett videoüzenetében
Simon Peresz, Izrael Állam elnöke kiemelte: Magyarország történelmében igen sok dicső momentum van, de „a soá eseményei még mindig szégyenként szennyezik be”. Nem engedhetünk meg semmiféle olyan megnyilvánulást, amelynek bármi köze van a nácizmus és az antiszemitizmus eszméjéhez – hangsúlyozta.
Emlékeztetett arra: az elmúlt 25 évben Izrael igyekezett Magyarországgal új kapcsolatokat kialakítani, amelyek a tudományon és a gazdasági együttműködésen alapulnak, hogy olyan földet alakítsanak ki a jövő nemzedékeinek, „ahol béke, igazság és egyenlőség honol. Ahol nem ölhetnek meg senkit, és senkit nem érhet inzultus”.
Douglas Davidson, az Egyesült Államok külügyminisztériumának antiszemitizmus- és holokausztügyekkel foglalkozó különmegbízott nagykövete arról beszélt, hogy „bizonyosan fájdalmas a magyaroknak bevallani, hogy a nácik nem egyedül hajtották végre ezeket a deportálásokat”, hanem „helyi segítséget vettek igénybe rémtetteik végrehajtásához”, melynek során kevesebb mint két hónap alatt 145 vonattal 440 ezer zsidó embert szállítottak koncentrációs táborokba, elsősorban Auschwitz-Birkenauba.
Mint mondta, az amerikai kormány sem tett eleget a zsidóság holokauszttól való megmentéséért addig, amíg meg nem alakult a Háborús Menekültek Bizottsága, amely Raoul Wallenberg hősi tevékenységét is segítette.
Utalt arra: Magyarország ezt az évet a holokausztra való megemlékezésnek szentelte és elnyerte Nemzetközi Holokauszt Emlékezési Szövetség elnöki posztját a jövő évre, ezzel pedig kötelezettséget vállalt arra, hogy a holokauszt tanulmányozását megfelelően ösztönözze Magyarországon.
Reményét fejezte ki, hogy amikor a magyar kormány új kerettantervet dolgoz ki, illetve emlékműveket és emlékhelyeket épít a 70 évvel ezelőtti eseményeknek, emlékezni fog arra, hogy a holokauszt „azért történt meg, mert személyek és kormányok törvényesítették és aktívan részt vettek a bizonyos csoportok elleni diszkriminációban. Ezt démonizálás, gyűlölet és végezetül tömeggyilkosság követte”.
Éli Rubinstein, a kanadai Élet Menete szervezet nemzetközi igazgatója megemlítette: annak az országnak a földjén áll, amely „szüleim és mások feltétlen szeretetét gyilkos gyűlölettel viszonozta”. Emlékeztetett arra: a második világháború végére a magyarországi zsidóság háromnegyede, mintegy hatszázezer lélek veszett oda, az ő rokonainak a többsége is. Ezzel a valósággal „mindannyiunknak szembe kell néznünk, és a közeli múlt zavarba ejtő magyarországi fejleményeit tekintve egyre inkább sürgető, hogy szembenézzünk vele” – jegyezte meg.
Gordon Gábor, az Élet Menete Magyarország Alapítvány elnöke felidézte: 1944-ben megpróbálták a teljes zsidóságot elpusztítani, de ez nem sikerült a náciknak, és „ma, hetven évvel később, egy megerősödött, elszántabb nemzedék mondja ki, hogy ilyen soha többé nem fordulhat elő se itt Magyarországon, se máshol a világon”.
Rámutatott: a rasszizmus és az antiszemitizmus csak romboláshoz vezet, ez pedig nem lehet senkinek a célja, akinek meg mégis, azok ellen elszántan küzdeni fognak. „Ez az elszántság is a hetven évvel ezelőtti tragédia eredménye, és ez magyarázza azt a kemény kiállást, amelyet az utóbbi hetekben a Szabadság téren is tapasztalhatunk, bátor civilektől” – fogalmazott.
A szónok hozzátette: a közös történelem „tisztességes feldolgozása közös feladatunk lenne”, de szerinte sajnos ez nem így történik most Magyarországon. „Szeretnénk abban bízni, hogy még nem veszett el minden, van még helye a párbeszédnek, mert az Élet menete a párbeszéd híve” – mondta. Kiemelte: „a megismert formában” nem elfogadható számukra az emlékmű a Szabadság téren, ezért erről a kérdésről párbeszédet akarnak.
Jobst Bittner németországi evangélikus lelkész, a háborús bűnösök leszármazottainak civil csoportja nevében szólt arról, hogy a náci háborús bűnösök unokái már korábban bejárták a halálmenetek útvonalait és bocsánatkéréssel tisztelegtek a holokauszt-túlélők és leszármazottaik előtt, „amit őseik nem tettek meg azelőtt”.
Németország felelőssége nem ér véget, amíg a holokauszt-túlélők és leszármazottaik a múlt árnyékában élnek és szenvednek tőle. Statisztikai felmérések szerint azonban
„bizonyos szempontból a német lakosság 25 százaléka rendelkezik valamilyen antiszemita előítélettel” – állapította meg. Megjegyezte: a Menetelés az életért elnevezésű mozgalmuknak három célja van: tisztelettel adózni a holokauszt túlélőinek, „jól látható jelet alkotni a modern antiszemitizmus ellen”, illetve az embereket felszólítani arra, hogy „állhatatos barátsággal álljanak Izrael mellett”.
Kardos Péter főrabbi a német háborús bűnösök vezeklő unokáit is köszöntötte, valamint azt 600 tagú delegációt, amelyik vasárnap este útra kel, hogy fölkeresse az auschwitzi haláltábor barakkjait.
