Varsányi Gyula kedvenc festménye a Magányos cédrus. A regényíró alteregója a „modell” után kutatva még Libanonba is elzarándokolt, ám a legendás fának már csak hűlt helyét találta. De mi köze Csontváry alkotásának a regényhez? Gyaníthatóan az, hogy – akár a festő – ő is önarcképének tekintheti az akár évezredekig élő fát, illetve annak árválkodását.
Másként nem választotta volna a kötet alcíméül A cédrus magányosságát. Számára valamiféle metafora a motívum, hiszen újra és újra felbukkan a könyvben.

Az Újratervezők főként magáról a szerzőről szól: műfaját tekintve a könyv a napjainkban oly gyakori autofikciós kulcsregények sorába illeszkedik. Persze nincs szó szimpla megfeleltetésről, csak áttételes áttűnésekről; az ábrázolás jócskán elemeli, eltávolítja a főhőst a valóságos Varsányi Gyulától.

A negyvenes éveit taposó alteregó, Adam Weiss egy képzeletbeli közép-európai országban tengeti szürke hétköznapjait a pandémia idején. Ám könnyen beazonosítható, hogy ez az állam nem lehet más, mint a mi kis hazánk, ahol egy O. V. monogramú (Octavian Valter) autokrata, populista vezető boldogítja a népet. A magát függetlennek tituláló hírlap (az olvasó akarva-nem akarva a Népszabadságot érti rajta), ahol napi robotját végzi az életközepi válságba került firkász, igyekszik helytállni a mind jobban éleződő hírversenyben, végül azonban elbukik: felszámolják az újságot.

Adam Weiss átigazol egy internetes hírportálhoz, itt igyekszik ezentúl megkeresni a mindennapi betevőre valót. A magánélete közben merő romhalmazzá válik: élettársa, Olga útilaput köt a talpára, amikor megneszeli, hogy kimaradásaiért egy másik nő okolható, csakhogy Adamnak az új szeretőnél, Violettánál sincs maradása. Végül egy besavanyodott agglegény barátjánál húzza meg magát, s igyekszik megvetni a lábát a világban, ahogy amagányos cédrus: „görcsösen próbál kapaszkodni a kopár talajba, és ép ágaival kinyúlva kétségbeesetten keres társat, hasztalan.”

Közben a „nemzetközi helyzet fokozódik”. A kontinens integrációs szervezete (a regényben Atlanti Unió a neve) tényfeltáró bizottságot küld az országba, hogy kiderítse Octavian Valter (O. V.) rendszerének illiberális stiklijeit.

A regény egyik emblematikus figurája Gabriel „arkangyal”, a kormánypárt – a Nemzeti Demokrata Párt (NDP) – korifeusa, egyben a főhős bizalmasa. A háttérből mozgatja a szálakat, fontos valós és álinformációkat szivárogtat az újságírónak, hogy közben ő maga kedvére halászhasson a zavarosban.

Az Újratervezőket olvashatjuk afféle swifti paródiaként is. A képzeletbeli államban az Atlanti Unió által folyósított pénzekből „nemzeti csillagdák” sora épül, és az Ország Veje legalább könyékig sáros a korrupcióban. Ha pedig a hírlapíró merészeli megszellőztetni a szennyest, akkor a szerkesztőség bejáratánál, nyílt utcán éri tettleges inzultus: alaposan fejbe verik a „hazaárulásért”.

A regény nem túl eseménydús, hosszú expozíciójában gyökeres fordulatot hoz O. V. halála. A vezért ugyanis először lélegeztetőgépre teszik, majd a koronavírus áldozata lesz. Halála után az elárvult politikai elit szeretné a Nemzeti Megbékélés Programjának felhasználásával újragombolni a mellényt: a nagy újratervezésben véli megtalálni a megoldást. „Az új felállásban a kormány megfontolja majd, mi az, amin változtatni kell, figyelembe véve, hogy az Atlanti Unióval is békésebb viszonyt volna kívánatos kialakítani.”

Vérbeli napilaposként Varsányi Gyula nem tud kibújni a bőréből. Ezért is váltakozik a műben a szépírói ábrázolás politológiai elemzésekkel, finom iróniával megtűzdelt álújságcikk-betétekkel.

A regény egyik legizgalmasabb, s egyben számomra legmulatságosabb fejezete abban a kórteremben játszódik, ahol Adamot infarktus gyanújával kezelik. Mintha Csurka István alakjai – Moór és Paál a Döglött aknákból – elevenednének meg: Varsányi Gyula változatában a rendszerkritikus újságíró és vitapartnere, az elvakultan „nemzeti érzelmű”, rokkantnyugdíjas O. V.-hívő perlekedik egymással.

Gyógyulása ellenére azonban a kórházból kikerülő Adam magánéleti válsága immár a tetőfokára hág: a magányos cédrus metaforája ekkor időszerűbb, mint valaha. Mert bár a könyv végén Olga szánalomból visszafogadja, de a lapját vesztett újságíró a jelek szerint nem tud mit kezdeni az életével. Választott hivatásától végképp megcsömörlött, és nagyon kérdéses: vajon sikeres lehet-e számára az újratervezés. Képes lesz-e negyvenen túl megújulni szerkesztőként a könyvkiadói szakmában?

Ezt kérdezi tőle a szoba falára visszahelyezett kopottas poszter is, amelyen „vágyakozóan tárja szét ágait a Magányos cédrus.”

Varsányi Gyula évtizedekig dolgozott a Népszabadság kulturális rovatában, majd 2019-ben novellás kötettel jelentkezett. Most nyugdíjasként otthonról figyeli, hogy mi történik körülötte a világban. Az Újratervezőkben ábrázolt látlelete rendkívül pontos – és nagyon lehangoló. A könyvajánló korábbi változata ITT https://olvassbele.com/2025/10/09/varsanyi-gyula-ujratervezok/ olvasható.