A szállóvendégek és a szakmai zsűrik véleménye alapján a Fried Kastély Szálloda és Étterem Magyarország legkedveltebb szálláshelyei között szerepelhet. Megkapta „Az év hotelje”-, „Az év legszebb szállodája”-díjat, az idén kiérdemelte a Magyar és Európai Turizmus Minőségi-díjat, valamint az igen rangos nemzetközi minősítést, az European Hospitality Quality minősítési rendszer elismerését, a 2Q-t is. A vendég itt valóban teljes kikapcsolódást talál a gyönyörűen lankás tájban a figyelmes kiszolgálás mellett.
A morvaországi zsidó Fried család 1728-ban telepedett le Simontornyán, majd a Bern Fried und Söhne társaság 1780-ban megalapította Közép-Európa legnagyobb bőrgyárát. Fried Imre a szecessziós stílusú villát a hozzá tartozó szép francia parkkal 1926-ban építtette a családja számára. Őt azonban – miután a magyar politikai vezetés kiszolgáltatta saját állampolgárainak százezreit a náci Németországnak – családostul, unokástul 1944-ben Auschwitzba hurcolták, ahonnan egyikük sem tért haza. Az egyetlen túlélő, a tulajdonos testvére Mexikóban telepedett le, de csupán egyszer látogatott ide.
A család másik ágából Pécs környékén, Fodor néven katolikus papok lettek, így velük a Friedek ötödik nemzedéke is kihalt.
A híres gyár bőr- és szőrmeüzemmé alakult, hozzá az Alföldről szállították az alapanyagot. A vállalkozás akkor kétezer alkalmazottat foglalkoztatott. A kastélyban pedig a párttitkár, a főmérnök és néhány tisztviselő lakott, amíg egyikük öngyilkosságot követett el azzal, hogy magára robbantotta az épületet. A park gondozás híján elvadult. Még nagyobb kárt tett benne a rendszer- és a többszöri tulajdonosváltás, végül lakatlanul teljes pusztulásnak indult, a puszta falai roskadoztak. Huszonöt évvel ezelőtt a gyár is tönkrement, majd 1993-ban felszámolták, most egy húsz személyt foglalkoztató cipőfelsőrész-készítő műhely működik benne. Hatalmas épülettömbjének maradványa máig csúfítja a Sió-csatorna különben is gazos, elhanyagolt partját.
Beleszerettek a vidékbe, és megvásárolták a romokat. Háromévi kemény munkával, s hozzá kb. félmilliárdos beruházással 2005-ben eredeti pompájába sikerült visszaállítaniuk – a szigorú műemléki felügyelet állandó akadékoskodásával – a kastélyépületet. Az igazgató-feleség a szülőhazájából, Vietnamból hozatott kézzel faragott, gazdagon díszített bútorokkal, sárkányos ábrázolásokkal rendezte be a főépület tizenöt szobáját, éttermét és fogadóhelyiségét. Egyáltalán nem zavarják a szecessziós épületbelsőt. Műemlék lévén, falépcsők vezetnek mindenhová, lift nincs. Mivel a tizenöt szoba gazdaságosan nem volna üzemeltethető, bővítményekkel gyarapították, így már 48 szoba várja a pihenni vágyókat. Létesült családias vadászház (hiszen közel van Gemenc), Liliom-szárny, allergiásoknak bambuszpadlós szobák falon belüli fűtéssel-hűtéssel, konferenciaterem, wellness-fitness központ szaunákkkal, gőz- és aromakamrával, élményzuhannyal.
Az újonnan létesített függőfolyosón keresztül lehet – bár nem egykönnyen – eljutni a termálfürdőhöz és az uszodához. Mozgássérülteknek nem igazán ajánlott a megközelítése. Nyáron kültéri medence, jacuzzi, napozóterasz növeli az üdülés élvezeteit.
A kastély saját, négyhektáros szőlőbirtokán kiváló kézműves borokat kínálnak. Százéves boros- és pálinkás-pincékkel, borterasszal, bográcsos, grilles alkalmatosságokkal felszerelt vendéglátásra rendezkedtek be. Alkalmanként képzett sommelier-k mutatják be az aranyérmes, kézműves borokat, a tolnai borvidék gyöngyszemeit: a Shirazt, a Blauburgert, a fehérborok közül pedig a Pinot blanc-t, a Chardonnay-t, valamint a legkedveltebbet, az olasz rizlinget. Vendégként megkóstolhattuk a 80–90 éves tőkékből származó Viktória cuvéet, amit a helyi borokból házasítanak. A pálinkáspincében a borpárlat-kóstolónál megtudtuk, hogy minden konyak brandy, de nem minden brandy konyak, csak bizonyos évjárat után. A borpárlat eperfahordóban érlelt, és évente veszít az alkoholtartalmából, viszont egyre többet nyer az aromájából.
A nyolcvan személyt befogadó étterem őrzi Fried Imréné Gottlieb Margit néhány fennmaradt ételreceptjét, amit kívánságra megfőznek a vendégeknek (libamáj, báránysült stb.). A hagyományos magyar konyha mellett rendelhetünk vietnami ételkülönlegességeket, vegetáriánus ételeket, gyerekmenüt, lisztérzékenyeknek diétás kosztot – szinte bármit, amit a vendég óhajt. A vietnami menüt ezúttal kipróbáltuk: vietnami leves (magas keményítő tartalmú, növényi eredetű, nem lisztből való) üvegtésztával, sertéshússal töltött illatos fafülgombával. Az előételnek számunkra vicces neve van: nem, azaz gyümölcsdarabokkal díszített, rizstésztában sült húsos tekercs. A főétel sült kacsacomb édes narancsmártással, fahéjjal és jázminrizzsel, utóbbi már üzleti forgalomban is kapható. Vietnamban nem édességgel, hanem színes gyümölcstállal fejezik be az étkezést. Hozzá a saját pincészet kézműves borait kínálják.
A szálló folyosóin a bőrgyárat alapító Fried család és a villa történetét látjuk régi fényképeken, amelyeket egy helybéli tanárnő gyűjtött össze, sőt, könyvben is kiadta a történetüket.
A tulajdonosok tudják, hogy Simontornyán és a környező településeken nagy a munkanélküliség, ezért igyekeznek helyi fiatalokat foglalkoztatni a vendéglátásban. Ők csupán hetente kétszer jönnek ide, a többi napokon budapesti irodájukban népszerűsítik a szállodát.
A szálloda különlegessége lesz a most épülő, Magyarországon egyetlen vietnami Buddha-szentély, amelyet vörösréz szobor és márványfaragások fognak díszíteni. Talán ide gyűlnek majd össze a hazánkban élő, ötszázra tehető vietnami közösség hívei.
Szervezett programok, sport, kirándulások: kínálnak sétakocsikázást, vadászatot, horgászatot, kerékpáros- és gyalogtúrákat a közeli dombokban, lovaglást, bogrács- és grillpartikat, íjászatot, nyáron külső medencét és játszóteret, valamint a város legnagyobb látnivalóját, a várat. Továbbá: kirándulásokat Ozorára, a szomszéd várhoz. Különleges helyszíne lehet esküvőknek, családi rendezvényeknek is.
A városka nevét adó, árpád-kori erődítmény a középkor és a reneszánsz idején még fényes várkastély volt. Ma megújulva Tolna megye egyik kulturális központja. A sok vihart megért várat Simon alországbíró építtette 1277 táján, Kun László uralkodása idején. Magas falakkal, vastag falú toronnyal vette körül a belső épületet. A torony két oldalról biztosította a védelmet, délről a Sió vize oltalmazta. Simon örökös nélküli halála után a vár I. Károly királyra szállt, majd Lackfi István erdélyi vajda örökölte. Az ő családja bővítette a várat a gótikus világi építészet legszebb palotaszárnyával. Mohács előtt száz esztendővel, 1426-ban került a Garaiakhoz. Fiúutód nélkül jutott Mátyás király birtokába, aki minél távolabb szerette tudni hitvesét, tehát Beatrixnak ajándékozta vadászkastélyként. Gergellaki Buzlay Mózes lett a következő tulajdonos, a Jagellók főudvarmestere, humanista műveltségű főnemes. Buzlay Mózes tagja volt a magyar alapítású Sárkányos Lovagrendnek – derül ki az egyik kandalló címeréből. (Vagyonát mai áron kb. 7 milliárd forintra becsülik!) A reneszánsz átalakítás a vár fénykorát hozta el.
A Sárkányos Lovagrendről
1408-ban Zsigmond király és felesége, Cillei Borbála huszonkét magyar főúr részvételével alapította Szent György és Szent Margit tiszteletére, főképpen a huszita eretnekek elleni harcra, pogányok megsemmisítésére. Elődeik a Szentföld területeinek visszaszerzésére törekedtek a 11–12. században. Jelképnek az önmagába harapó, önmagát feláldozó sárkányt választották – jól rímel a Fried-kastély sárkányaira. A Societas Draconicum lovagrend tagja tiszta életű férfiú, aki legyőzi a gonoszt, egy évnyi próbaidő után lehetett jelölt. Mivel a rendnek csak huszonkét tagja lehetett, kihalásos alapon működött. Valódi feladatuk a király végvárainak őrzése volt, mellékesen a hagyományőrzés, a környezetvédelem és persze karitatív tevékenységekben kellett részt venniük. A lovagrend máig létezik Európában, de már csak tíz taggal, közöttük van Vilmos herceg, a brit trónörökös fia is.
Emelettel magasították, héttengelyes loggiát, kőkonzolos függőfolyosót kapott. Belsejét kőből faragott ornamentumok, ablakok, ajtók, kandallók, piros téglapadlók és fehérre meszelt falak jellemezték. A nemesen egyszerű belsőket falikárpitok, szőnyegek, bútorok ékesítették, akárcsak az itáliai reneszánsz palotákban. Mátyás király halála (1490) után a vár a Jagellók lovagrendjéhez tartozott.
A 150 éves török hódoltság alatt Simontornya a budai szandzsák székhelye lett. A stratégiailag fontos helyet 1702-04 között, a kuruc korban hadi erődítménnyé alakították: megvastagították a falakat, ágyúlőréseket építettek, és a reneszánsz pompa eltűnt. A Rákóczi-szabadságharcban 1709-ben fogságba esett tulajdonosait kivégezték, Lipót császár felrobbantatta a várat, és osztrák–olasz csapatok szállták meg. A Styrum Limburg család 171-ben vette birtokba, de 1764-től már magtárnak használta, később az Esterházyak tulajdonába került, 1928-ban szükséglakásokat alakítottak ki benne. Az 1930-as években megvette a zirci apátság, majd bérbe adta a helyi bőrgyárnak. 1954-ben beomlott a tetőzete.
A műemléki feltárás és a tudományos helyreállítás 1964–75 között kezdődött. A kaputorony az egyetlen épségben maradt reneszánsz emlékünk a 16. század elejéről. Az első emeleti nagyterem a Lackfiak korát idézi. Itt rendezték be a Tolna megyei nemesi ősök galériáját. Sikerült helyreállítani néhány reneszánsz kandallót, mutatóban a kápolnát és néhány ajtót. Megújult a gótikus lépcsőház és a várkápolna. A kőtár mellett, a romjaiban is szép földszinti lovagterem árul el legtöbbet a vár hajdani dicsőségéről.
A kiállításon 20 kilós pallosokat, török cserépedényt és pipákat, 15–16. századi páncélok másolatait, eredeti ládákat, csillárt, kettős élezésű középkori magyar kardot és más régészeti leleteket látunk. Az emeleteken időszaki kiállításokat rendeztek be. A több mint 700 éves falakat 1964 és 1975 között állította helyre a magyar állam (1965-ben 20 millió forintba került!), jelenleg a Műemlékek Nemzeti Gondnokságának utóda kezeli.
Városi sétánkon itt is felfedeztük a becsületkasszát, a virágüzletben 30-40 forintért kapható gyógynövény- és virágpalántákat, a cukrászdában – nyilván a helyi kereslet miatt – a fantasztikusan olcsó árakat.
Csőszné Kacz Edit asszony tizenkét éve a 4600 lakosú Simontornya polgármestere, aki gyümölcsöző kapcsolatot ápol a Fried-kastély tulajdonosaival, hiszen nemes ügy szolgálói, azaz a város turizmusáért dolgoznak. Márai idézettel élt, miszerint „minél bonyolultabb a viszonyunk a szülővárosunkkal, annál bensőségesebb”. Márai Sándor egy évig diákoskodott Simontornyán. Thien asszony a Fényszóró Alapítvány és a Magyar-Vietnami Kapcsolatok kuratóriumának elnökeként Csepregi Évával együtt tevékenykedik a hátrányos helyzetű gyerekekért. Közel ezer gyereket küldtek el tanulmányutakra. Egész Tolna megyében összesen három négycsillagos szálloda működik, még Szekszárdon sincs ilyen.
Évente megválasztják a város vörös- és fehérborát, ám ennél nagyobb teljesítmény, hogy a volt bőrgyár területét sikerült végre megtisztítani a régi környezetszennyező anyagoktól. Azóta a turizmus számára a jó levegő és a csodálatos környezet nagy vonzóerő. Tavaly tizenötezer látogató fordult meg a várban. Évente hétmillió forintot kapnak a vár működtetésére. Az ivóvíz-programhoz száznyolcvan milliót nyertek, valamint 1,6 milliót áldoznak a szennyvízkezelésre. Simontornya a kistérség központja, ezért az óvodát sikerült szétválasztani az iskolai költségvetéstől. Halmozottan hátrányos helyzetű városként kénytelenek a munkahely-teremtésre is pályázni. A tavalyi uniós pénzt a város rehabilitációjára fordították, amiből felkövezték a főteret, az első és a második világháborús szobrok környékét. Sikerült megszervezni az orvosi ügyeletet, az idősellátást, hogy méltó körülményeket teremtsenek a rászorulóknak. Támogatják a gimnazistákat és a szakmunkásképző középiskolát, valamint az innen feljebb lépett egyetemistákat. Fenntartanak erdei iskolát, Rétimajor felé kiépítik a kerékpáros közlekedést. Hatvan fiatal vállalt munkát Ausztriában, akit visszavárnak, hogy a helyi gazdaság fejlődését támogassák.
